Miért gyáva a férjem?

Igazából más problémám nincs, egyedül az, hogy a férjem nem áll ki mellettünk.

Most vesztünk össze egy párral, mert irányítani akarták az életünket, mivel mindig én álltam ki mellettünk és én mondtam el, hogy semmi közük hozzá, állandóan engem támadtak. Meg is jegyezték a barátok, hogy mindig csak velem van a baj, érdekes, a párommal nagyon jól kijönnek. Már azt is megkaptam, hogy én befolyásolom a férjem, pedig nekem mindig elmondja a véleményét mindenről, most is ő mondta, mit írjak az állítólagos barátoknak, ugyanis tegnap este veszekedtünk velük, természetesen rajtam keresztül elég bátornak bizonyul.

Már belefáradtam ebbe, nem tudom tovább tartani a hátam. A ráadás még az, hogy mi vagyunk a hibásak, mert mindig veszekedtünk a barátokkal a párom szerint. Azaz én. Mindig minden helyzetben ez van. Én döntsek, irányítsak, ha pedig valami nem jól sül el, az orrom alá dörgöli. Egyébként fel sem fogta, miért telt be nálam a pohár. A férjemet próbálták ellenem uszítani, irányítani. Akkor sem mondta el őszintén a párom, hogy mire gondol, annyit írt a barátoknak erre, ahány ház, annyi szokás és nekünk így jó. Mikor elolvastam, hogy mi a tervük a barátoknak, kiakadtam és mondtam ennyi volt, betelt a pohár. A párom megsértődött, mert nem beszéltem meg vele ezt az egészet, mielőtt elküldtem volna őket a ...

Tudom, ne sírjon az ember, de muszáj leírnom. Néha már annyira belefáradok ebbe az egészbe. Addig minden szép és jó a kapcsolatunkban, amíg nem jön valaki, vagy valami, ami megingathatná és akkor megint elő kell vennem a pajzsom, tartani és ha nem elég erős, én vagyok a hibás. Ha próbálnám megbeszélni, annyit kapok, meddig fogunk még ezen rágódni?

Ez normális dolog? Nem gond, ha megírja valaki, hogy én vagyok eltévedve, lehet úgy van. Én komolyan már nem tudom!!!!