Illene neki beszélnem a múltamról?

A barátommal pár hónapja jöttünk össze. Komoly kapcsolatnak érzem és eddig semmi problémánk nem volt. Én egy céltudatos és rendes lány vagyok, legalábbis a mindennapi életben. Érdekel a politika, a gazdaság, a történelem és egyebek is. Szeretem azokat a beszélgetéseket, amikor őszintén megvitathatunk egy témát vagy ha kiönthetjük egymásnak a lelkünket. Visszahúzódó és visszafogott vagyok, de nem vagyok túl félénk se. Az első páromat nagyon szerettem, aztán ő megcsalt és kidobott. Nagyot csalódtam benne, a maradék két egyetemi évem alatt pedig pasizással próbáltam kompenzálni. Több, mint húsz pasim volt. Nem mind indult komolytalannak, de sose alakult ki olyan, amire azt mondanám utólag, hogy tartalmas kapcsolat volt. Ezek csak a szexről, a bulikról, az izgalomról szóltak. Annyiból elégedett vagyok, hogy a szexben már szinte mindent kipróbáltam. Két év alatt kiégtem, így utána a saját életemre és a hobbijaimra koncentráltam. Jó állásom van, érdekes hobbijaim, és végre rám talált a szerelem is. A múltunkat nem firtattuk egymás előtt, csak pár tapasztalatot meséltünk, ami a másik nemmel kapcsolatos. Nem mondta, hogy nagyon nagy elvei lennének, azonban egyik nap nagyon lenézően beszélt az olyan lányokról, akik az egyetem alatt sokat pasiztak. Régen én is lenéztem őket, de a szakításom után erre vágytam, és utólag rájöttem, hogy nem csak a felszínes lányok lehetnek ilyenek. Nem tudom, hogy elmítsem-e neki a múltamat, mert konkrétan soha nem kérdezett rá, én se hazudtam, és szerintem nem lényeges, ha a kapcsolatunkról van szó.

23l