Miért csinálja ezt velem? Hogyan tovább?

Hivatalosan nem vagyunk együtt a barátommal viszont mégis szóval a tipikus se veled se nélküled story.

Van, hogy nem beszélünk egy pár napig munka és egyebek miatt de van, hogy kis összeszolás a tárgya viszont élőbb-utóbb valamelyikünk kezdeményez és ugyanott tudjuk folytatni ahol abba hagytuk. Ami azt gondolom nagyon pozitív dolog, hisz egy barátság sem attól barátság, hogy sülve-főve együtt hanem szabadsággal! Igaz, nekünk ezzel a szabadság kérdéssel sosem volt problémánk, hálaégnek! Igazából az egész szakítás érthetetlen és teljesen indokolatlan, tudom ez így nagyon furán hangzik de szakítottunk és utána bő 2 hétig ugyanúgy összejártunk, beszélgettünk 0-24-ben, szívecske "szeretlek" írogatás és minden más.

Aztán 2-3 nappal ezelőtt is így volt megkerestem, írtam neki nagyon jól elbeszélgettünk volt is egy fura megjegyzése amin nagyon elgondolkoztam, mégpedig:

Beszélgettünk egy adott témáról és írtam neki, hogy akkor a lényeg megvan ami számodra fontos, mi kell még? És az volt a válasz, hogy "Te". Ezt hirtelen nem tudtam hová tenni, de nagyon jól esett!😊

Aztán a tegnapi nap folyamán este egy buta kis irományán kaptunk össze.. Leírt néhány dolgot és nem épp a legudvariasabban, férfiasabban ami rosszul esett nem ilyen stílust vártam tőle mikor előtte hihetetlen cuki volt végig. Aztán közelte, hogy hagyjuk de ne váljunk el haragban. Ehhez képest még utána irogatott viszont már szépen írta le a dolgokat és azt gondolom az elején is így kellett volna és nem úgy ahogy ő tette, full tiszteletlenül! Nem lett volna ekkora s*gg kerítés belőle. Visszaolvastam reggel lenyugodva, kipihenve és egyáltalán nem volt benne olyan hűha drasztikus, hogy így kellett volna zárulnia, inkább csak feldultak voltunk és azért cselekedtünk így.

Igazándiból mindenre tudott mit írni de indok, alátámasztás nélkül! Én nyilván nem hagytam magam.

Tudni kell rólunk, hogy sajnos nagyon büszkék vagyunk, pluszba a "barátom" még rettentő önfejű is(amit pont a napokban mondtam neki és alá is támasztotta, hogy ezt tudtuk eddig is), úgyhogy nagyon nehéz de mindig megoldjuk. Volt már több ilyen és sose volt olyan, hogy ne legyen!😅 Mindig megijedek, hogy akkor ennyi - kész - vége, aztán jön és mégsem.

Kívülállóként mit gondoltok az esetről? Mit érez a barátom? Újra beszélni fogunk vagy tényleg most jött el a vég?

Az össze szólás lényege az volt, hogy látni akar és mivel munka miatt nem tudunk találkozni, nem küldtem képet! (ennek is megvan az oka!) Korábban megígértem neki, de amint olvashatjátok tényleg nagyon pici dolog de ha ilyen komolyan veszi akkor hianyzom neki és/vagy szeret vagy???

Nagyon érdeklő és félt egyébként, kérdez mindig a férfiakról, hogy mizu, sokszor érzem, hogy van benne féltékenység és amit rettenetesen sokat ír az, hogy összezavartam/összezavarodott/nem ért engem (egyéb szinonimák).

Nem tudom hová tenni a dolgainkat, szerintetek?