Én drámázok, vagy te mit gondolnál ha nem válaszol a párod?

Külön élünk.

Folyamatosan szerelmes üzikkel hív, üzenget, néha féltékenykedik. Viszont este 9-től sokszor kizár, nincs kontakt, arra hivatkozva hogy alszik, korán kel. Eddig oké

De történ egyszer hogy már munkaidő után 16-tol teljesen elérhetetlen volt, azaz telot nem veszi fel, uziket nem olvassa.

Másnap röhögve annyit mondott hogy csak le volt némitva, ami pont akkor jellemző rá ha éjszaka velem (vagy talán más nővel) van

Egyszer küldött egy puszit küldő fényképet magárol amit továbbitott valakinek. Kérdésemre hogy kinek küldte tovább először letagadta hogy továbbitotta volna, aztán azt mondta a fiutestvérének, mivel nem hittem, javitotta hogy a lánytestvérének.

Nem lehet megbeszélni vele semmit ilyesmit mert visszatámad hogy ha szeretném akkor hinnék neki, csak idegesitem az ilyenekkel

De azota mintha eltört volna valami. Nem csak szerelmes üziket kapok amik nekem már kicsit kényszeresnek tűnnek, hanem néha pl gúnyolva utánoz, beszólogat, és ujabban olyanokkal zsarol ha én nem megyek át hozzá, akkor ő sem jön át, akkot nem találkozunk. Kérdeztem miért nem jön, nagyon várom, nem hiányzom neki? Erre csak annyit reagál, inkább aludjunk joéjt

Ha bármiféle bajomat megakarom vele beszélni pl aggályaimat a hozzáköltözésről amit elvileg akar, pl en nem akarom azt hogy elköltözök hozzá, itthagyom az életem, a munkám és az várjon pl hogy kimaradozik éjszaka, vagy bajban egyszerűen lelép, nekem ott senkim sincs,soha semmi konkrétumot nem válaszol, csak hogy higgyek már neki.

Szoval igy bemondásra a nagy semmire adjam fel az életem miatta es ha netán szakitunk, se munkám, se lakhelyem ugye ha hazaköltöznék vissza. Szüleim nem tartanak már el.

Leginkább az aggaszt hogy miota elérhetetlen volt reggelig mintha megváltozott volna, hidegebb, gunyolodik, nem érdeklik az aggályaim. Mintha kiábrándult volna belőlem.

Én drámázom tul?