"Elmegyek bulizni/koncertre és kész" Normális viselkedés ez, miközben tudja hogy megbánt vele? Régen nem volt ilyen.

Miért kéne otthon maradnia?? Az én barárom sem bulizós,de nyugodtan elmehetek a barátnőimmel,mértem is jön,ha éppen ők nem mennek a haverjaival akkor. Én meg nem szoktam eljárni a küzdősport gálákra,amire ő szeret. Elmegy a barátaival és annyi. Egy évben 1x-2x van ilyen a részemről is meg az ő részéről is.

Nem jó dolog így lekorlátozni a másikat. Nincs két egyforma ember,de a legrosszabb,amit tehetsz,hogy ennyire meg akarod változtatni. Ne akard eltaszítani magadtól.

De értjük a lényeget. Az a baj, hogy a kapcsolat elején "elkényeztetett" téged. Ha te nemet mondtál, inkabb nem ment ő sem. Csak ahogy telt az idő, ugye a köztetek lévő rózsaszín köd oszlott (ez rendjén is van), ő meg kezdte megunni, hogy minden ilyen programot amihez kedve lenne, lemond a kedvedért. Lehet, hogy az elején még nem érezte annyira áldozatnak ezt, és úgy érezte, mar kinőtt belőle, de már rájött, hogy mégsem.

Lehet, hogy mistanra mar túlzásokba esik, lehet, hohy mar nem is vagy annyira fontos neki, de lehet, hogy egyszerűen csak besokallt attól, hogy mindig az van amit te akarsz. Attól, hogy te azt nem szereted, néha jol eshetett volna neki az a gesztus, hogy "tudod, hogy én nem szeretem az ilyen programokat, de ha te szeretnél menj csak el a barátaiddal".

De te mar egyetlenegy ilyen alkalomtól, hogy elment mar kiakadtál, és éreztetted vele, hogy ez milyen rosszul esik. Ezt miert kellett? Néha-néha miért nem mehet el nélküled valamire? Értem én, hogy mostmár egyre sűrűbben csinálja. De neked már azzal is bajod volt, és jatszottad a sértődöttet, mikor még csak egyszer-egyszer ment.

Először inkább gondolkodj el a saját viselkedéseden, mielőtt mindenért őt hibáztatnád.

Bocs, MI megértjük, amit írsz.

Te viszont olyan korlátozós, önző szerencsétlen vagy, hogy az valami félelmetes.