Lebeszéltem az eljegyzésről. Nagyon bunkó voltam? 19/L

Kitalálta, hogy megkéri a kezem, de végül nem lett belőle semmi. Kérdeztem, hogy miért mondta, hogy ez így nem jó, hogy én nem dolgozok még(főiskola), meg inkább csak akkor ha majd elkezdek dolgozni. Mondtam oké(én eddig sem erőltettem) Bár nem tudom kicsit fura ez nekem, hogy most nem kellesz, de ha elkezdesz pénzt keresni egyből kelleni fogsz majd. Mondjuk érthető, mert későbbiekben az esküvő meg stb dolgokat nyílván én is fizetném, el nem várnám, hogy mindent ő. Mondtam oké, jó. Aztán a volt ovis barátnőmnek megkérték a kezét, a dohányboltos csajnak akivel jóban vagyok szintén, akkor egy csomó korombelinek is megkérték a kezét a nyáron akikkel jóban vagyok vagy legalábbis ismerem őket, majd a legjobb barátnőm kezét is megkérte a pasija 2 év után. Kezdtem besokalni, végig futott az agyamon, hogy ezeknek a lányoknak csak úgy simán megkérik a kezét, az én barátom meg ezt mondta. Igazából titkon nagyon bepipultam, és az egyik barátnőmnek elpanaszkodtam a dolgot, hogy mégis mit képzel magáról. Ezt az üzenetet ő véletlenül meglátta miközben valamit meg akart nyítni a telefonomon amire engedélyt adtam(tehát nem kutakodott) Másnap reggel valamin még összeszólalkoztunk és kijött belőlem minden, sírtam. Aztan mondta oké akkor nyísam meg a telefonján a bőngészőt. Ott volt egy eljegyzési gyűrű. Kérdem ez? Hát szerinted nem gondolom én veled komolyan? Erre én totál beparáztam, megmondtam neki gyerek vagyok még, ne erőltesse ezt a dolgot és hagyjon engem ezzel. Amúgy sem fogok valaki olyanhoz hozzámenni aki szánalomból néz gyűrűt miután megbántott. Nekem igazából nem is az volt a bajom, hogy nem kéri meg a kezem, hanem, hogy mindenkinek megkérték, ő pedig előtte ezt mondta, és tökre igazságtalannak tartottam.Nagyjából ennyi a történet. 5 éve ismerjük egymást, 4 éve vagyunk együtt, ő 20 éves.