Helyre lehetne állítani valahogy ezt a helyzetet?

A legnagyobb probléma, hogy 2,5 éve együtt vagyunk, de nem élünk együtt, munka, főiskola de legfőképpen anyagi okok miatt. Minden hétvégén, munkaszüneti napon együtt vagyunk. Összeköltözés és közös lakás/házvásárlás előtt állunk. Én azt látom, hogy az utóbbi egy hónapban kezdünk elhidegülni egymástól, ha kérdezem, hogy mi a baj, a válasz az, hogy semmi. Mindegyikünk fáradt, ami házat, lakást megnéztünk az romos volt vagy nem jött össze. Talán emiatt, de nincs tökéletes párkapcsolat. Szombaton dolgoztam, ezért csak vasárnap találkoztunk. Reggel felvetettem, hogy mi lenne, ha jövő hétvégén elmennénk valahova, hogy végre csak kettesben legyünk. Az volt a válasz, hogy ezt még megbeszéljük. Utána nyugodtan telt az egész nap, majd délután sírva felém fordult, hogy ezt nem bírja, véget kellene vetni ennek a kapcsolatnak. Az indokokat mát fent leírtam. Nagyon váratlanul ért, mert szeretem, az összes barátunknak mi voltunk a "mintapár". Mondtam, hogy beszéljük meg, de nem, ő le akarja zárni.

Odáig sikerül jutni, hogy táppénzen van, nyugtatót szed, nem eszik és egész nap sír. Ezt a szüleitől tudom, akik mind a kettőnkért aggódnak. Vannak problémák, lesznek is, de szerintem nem ez a megoldás. Aki élt át hasonlót, hogy oldódott meg?