Túlreagálom, vagy ő volt bunkó?

Két éve élünk együtt a barátommal, egyidősek vagyunk. Ő nagyon szeret "guberálni", lomtalanításkor vagy hasonló a széthagyott cuccokat összevadászni. (És megbeszéltük, hogy csak egy polcnyi cuccot tart meg, és így engem sem zavar)

A lényeg a lényeg, nem tudom, mi ütött ma belém, de egy barátnőmmel átmentünk egyik egyetemi épületből a másikba, és megláttam egy dobozt a kuka mellett az utcán. Belenéztem és látszott, hogy nagyon poros, de ilyen tök nagy gonddal becsomagolt poharak vannak ott. Felkaptuk hát és az egyetemre beérve osztozkodtunk is.

Hoztam haza 5 felespoharat, 2 söröskorsót (egyet nekem, egyet neki), és egy unikumos poharat (az nagyon tetszik) és 3 sörös grösser poharat (ez 4 dl-es)

Itthon nagy lelkesen mutattam neki, hogy van egy nagy meglepetésem. Nem örült túlzottan, grimaszolt meg minden. Elkezdett arról beszélni, hogy mi van, ha csótánytojások vannak benne. Erre mondtam neki, hogy bezzeg, amikor ő hazahozta a régi orosz újságokat valahonnan, akkor sem kérdezgettem ilyeneket.

Aztán viccelődve, nevetgélve mondtam, hogy azt hittem majd örülsz neki, és megdicsérsz, hogy ügyes voltam, hogy én is észrevettem ilyen menő dolgokat.

Erre megkérdezni, hogy mit örüljön pár pohárnak, nem is lehet a bazinagyokat kihasználni se. (Én limonádéra gondoltam, nyáron, de hagyjuk)

Megbántódtam. Ezt mondtam is neki. Erre közölte hogy "Bocs, hogy nem reagálok úgy, ahogy te azt kitaláltad"

Mielőtt ma visszament az esti órájára, adott egy puszit, hogy higgadjak le ha hazaér. Pedig nem voltam ideges, csak csalódott.

Ez nekem egy akkora öröm és kaland volt, hogy szereztem ilyen "kincseket" ő meg csak úgy belerondított.

Úgy érzem, az ilyen húzásai miatt, hogy feleslegesen vagyok őszinte. Semmi támogatást nem kapok. És ez most nagyon-nagyon fáj.

Előre is köszönöm a válaszokat, mindenkit felpontozok, aki normálisan ír.

21/N