Ti küzdenétek még ezért a kapcsolatért?

Párommal már több, mint 5 éve együtt vagyunk. Pár havonta tudunk találkozni, mert ő külföldön él és egyetemre jár. Az utóbbi időkben viszont fokozatosan, de kezdett bennem megfakulni a dolog. Nehezen megy a kommunikáció amióta mester képzésen van, vannak napok, hogy egyáltalán nem beszélünk. Eleinte nagyon zavart, de ha fel mertem hozni, mindig én jöttem ki belőle rosszul, hogy ő elfoglalt meg otthon is befogják ezt meg azt csinálni a ház körül (egyelőre még otthon lakik) és nincs ideje meg hát mennyire ideges és stresszes. Ezt meg is értem, de azt már nem, hogy egy pár percet sem képes rám szánni egy nap... Anno minden olyan jól működött, szerettük egymást és terveztük a közös jövőt... de én már semmit se tudok és kiüresedtem, nem érzem már azt, mint annak idején. Legutóbb mikor találkoztunk, ölelésen kívül semmi se esett jól amit szóvá is tett, de azt mondtam ez csak átmeneti. De már látom nem az. Annyira bánt a dolog, minden jól ment, boldogok voltunk és ez mind mintha a semmivé vált volna egyenlővé. Ő azt mondja szeret még. Ti mit tennétek a helyemben? Annyira ki vagyok készülve, egy űr van bennem ami nagyon fáj...

26/N ő 24/F