Indokolatlanul vagyok féltékeny?

A párom új kolleganőjére tett számomra meglepő kijelentéseket. Bár egyértelmű, hogy nem akar tőle semmit, de mégis mélyen megrendítettek valahol, hiszen én sose néztem egy férfi kollegámra sem férfiként, csak átlagos emberként, magyarul nem keltette fel az érdeklődésem egy sem.

Egyik nap beállított vele, hogy milyen szerencsétlen a két új csaj, az egyik ilyen olyan rondaság és buta is a másik meg rendkívül alacsony. Telt múlt az idő, csak csak jött mindig új infó az alacsony csajhoz, legalább ez normális, nincs vele baj, nem rossz csaj, szép az arca, de legalábbis szebb mint a többié. Egyik nap pedig, hogy most látta először normálisan felöltözve és vállvetve odadobta, hogy neki nem kéne mert nagyon alacsony is és nem esztétikusak a mellei.

Azóta sem tudom magam ezen túltenni, állandóan féltékenykedek és teljesen bedilizek a gondolattól is, hogy a párom nemi jelleget bámul a kolleganőjén. Más ha az utcán vadidegenre azt mondja, hogy igen, dekoratív, de az hogy a nővel akivel nap, mint nap össze van zárva ilyet mondjon kiverte a biztosítékot.

Teljesen elgurult a gyógyszerem vagy van alapja annak hogy zavar? Még ha győzköd is, hogy neki mennyire nem kéne.