A barátom utálja, hogy túl sokat járok boltba?

Több éve együtt élünk. Nekem az a rutinom alakult ki, hogy akcióváltáskor, azaz csütörtökön és hétfőn megyek el boltba, mert így elég sokat tudtok spórolni. Barátom szerint ez rengeteg, havonta 1x kéne 50-60 ezerért bevásárolni (azt mondjuk nem kérdeztem, hogy ennyi minden hova férne el az icipici konyhában)... Az igaz, hogyha nehezet vásárolok (innivaló, macskaalom, kutyatáp, kutyakonzerv, mosószer, CSAK EZEK, amiket biciklin nem tuok elhozni) mindig megkérem, hogy vigyen el boltba, ő be se jön soha (!!!!) én meg siessek, hogy ne hisztizzen a sok várakozástól. Nem érti, vagyis nem érdekli, hogy neki is ugyanekkor veszem meg, amit megeszik... Szerinte kéne nekem jogsi és egy autó. 1. nem akarok vezetni, 2. erre a hetente max 3 alkalomra elég vicces lenne megvenni egy autót (ő képes lenne rá, nem azért, mert annyira nagylábon élünk, hanem azért, mert pont telibeszarja a vásárlást) Általában biciklivel vagy gyalog járok el, ha dolgozik pl és el kell mennem bevásárolni, volt, hogy 16 kg-nyi cuccot hoztam haza gyalog. Most ráadásul olyan munkarendben dolgozik, hogy még kevesebb a szabadideje, így mégjobban nem fogja ez érdekelni. Nem mintha neki nem lenne érdeke, hogy ne költsünk sokat, de csak annyit szokott mondani, hogy "jaj mi lesz ha 200 forinttal többe fog kerülni?". Utoljára december 31-én ugrottam be boltba, amikor direkt megkérdeztem, hogy nem gáz-e, hogy elvisz, elmegyek egyedül ha más dolga van, mert nem kell sok minden, válasz persze nem... És most kiborult, hogy megkértem, hogy eldobna-e.