Hogy lehet ezzel együtt élni?

A párommal öt éve vagyunk együtt és nagyon eltérő a "munkahelyünk". Ő egyetem után elkezdett Phd-t csinálni, ami neki heti két nap meló, a többin vagy bemegy vagy nem és cikkleadásos időszakban egy keményebb két-három hét, amikor 0-24-ben a cikkeket írja. Én elkezdtem egy második egyetemet a munkám mellett a munka+órák+utazás nagyjából heti 70 órát vesznek igénybe.

Amíg mindkettőnknek kb. azonos volt a terhelése, addig jobban ment az életvitelünk összehangolása.

Viszont mindig nehézséget okozott számomra, hogy alkalmazkodjak a párom programjaihoz. Mióta a munkám, az egyetem és a párom hobbija miatt, csak heti egy hétköznapunk és szombat estétől - vasárnap estéig tudunk együttlenni (együtt élünk, de a többi nap 10 körül érünk haza), azóta nagyon zavar, ha a párom ezekre az idősávokra tervez be magának programot, vagy kell elmennie a rokonaival találkoznia (egész szombaton ráérne, de akár hétköznap is mehetne, heti kétszer meg akár este is).

Ehelyett, egy csomó alkalommal egész hétvégés programokat tervez, és utána cserébe úgy próbál kompenzálni, hogy bejön az egyetemre, amikor órám van, ami engem hihetetlenül zavar, mert nem tudok beszélgetni a többiekkel, vagy tovább maradni, hogy feltegyek egy kérdést a tanárnak.

És se azt nem érti, hogy miért zavar, hogy bejön, se azt, hogy miért zavar, ha szombat-vasárnapra programot tervez. Ha meg felvetem, hogy mi lenne, ha kijelölnénk egy randinapot, akkor ki van borulva hogy ez nem így működik és ha le kell mondania a randinap miatt egy programját, akkor van, hogy egész este nem szól hozzám csak ül a számítógép előtt és hirdetéseket néz.

Nekem meg abból van elegem, hogy lemondok egy programot hét közben, hogy hétvégén ne kelljen tanulni, ő meg utolsó pillanatban úgy dönt, hogy segítenie kell a lomtalanításban a szüleinek, egész vasárnap délután.

Tud valaki tanácsot adni, hogy hogyan lehet jobban kezelni ezt a helyzetet?