Milyen nehezsegei lehetnek egy ozvegynek uj parkapcsolatot kialakitani?

Ha szerette a párját,és úgy halt meg,sokkal több idő kell ezt átvészelni.Lehet hogy egész életében se tud rajta átlépni,aki ez után jön,mindig csak másodhegedűs lesz,és vezethet konfliktushoz esetleg,mert az új azt érzi,hogy csak a másik árnyékában él a kapcsolatban.És ugye senki nem akar 2. lenni.Nem mindegy az se,hogy 1 éve,vagy 10 éve halt meg a párja.

Megmondom őszintén nem szívesen ismerkednék özvegy emberrel.Nincs kedvem más múltjával versengeni,vagy vessződni.

Ha már felmerülő gondok vannak,régen rossz.A másik még nem tudott továbblépni,nem rendezte le magában,talán azt gondolta majd valaki segít ebben,azt mégse így van.

Az özvegy új lépjen új kapcsolatba ha készen áll rá.Aki meg vele létesít kapcsolatot,ne a lelki szemetesláda legyen.

Ahogy látom özvegyként még nem válaszolt senki, én megteszem. Fiatalon lett súlyos beteg a férjem, évekig ápoltam, és tudtam,hogy gyógyíthatatlan, el fogom veszíteni.Egy gyerekkel maradtam egyedül. Rettenetesen megviseltek a betegségben mellette eltöltött évek, ahogy az elvesztése is.Viszont racionálisan gondolkodtam. Tudtam,hogy nem szeretnék egyedül maradni, hiszen a gyerekem egyszer kirepül és egyedül maradok. Azt is tudtam,hogy 50-60 évesen jóval kevesebb esélyem lesz párt találni, és bizonyára én is megszokom az egyedüllétet, nehezebben nyitok.

Viszont..nem szerettem volna összeköltözni senkivel, sem közös alapra helyezni az életemet bárkivel.

Szerencsém volt, a racionalitásom mellett lehetőségeim is adódtak.Nem ismerkedtem/randiztam, és nem vittem haza a pasikat, csupán mérlegeltem, és a szívemre, eszemre hallgattam.

Kialakult egy kapcsolatom, amiben lassan, hónapokig ismerkedtünk, közeledtünk egymáshoz, bár mindig is ismertük egymást, csupán a baráti kapcsolat szorosabbá szövődött. Kellett a fokozatosság,hiszen így tudtam az életemet, a gondolataimat, az érzéseimet átvinni egy másik kapcsolatba.

A férjem elvesztését a mai napig nem tudom igazán elfogadni,az új kapcsolatomba is belevittem, de természetesen nem erről szólnak a napjaink.

Úgy gondolom,hogy mindenki életében vannak nehézségek, és bár egy társ elvesztése borzasztó, de kegyelettel, az emlékét megtartva, tovább kell tudni élni.