Mit szólnál, ha a párod azt mondaná van egy fellángolása más iránt, de nem ér annyit, hogy eldobja érte a kapcsolatotok?

Kuka. Nekem ilyet ne mondjon a párom, aki állítólag engem szeret.

A fellángolás is már egyenlő azzal, hogy sz..r a kapcsolat, hogy már nem engem szeret.

Azt mondanám, hogy ez normális, mindenkinek vannak fellángolásai, főleg egy nagyon hosszú kapcsolatban, házasságban. A hűség viszont döntés kérdése. Hogy fontosabb a házasságom, mint a pillanatnyi öröm, amit az a másik okozhat. És ha ezt egy pár helyreteszi, ebben meg tudnak egyezni, akkor hosszú, őszinte és boldog házasságuk lesz.

Persze látom, itt a többség nem tapasztalatból ír, csak jönnek a nagy szavak meg a macska meg a szarás. Fel kell nőni, szembe kell nézni az élet nehézségeivel és az ember tökéletlenségeivel.

Sajnos azoknak van igaza, akik azt írják, ez természetes dolog.

Hosszú párkapcsolatban ez megtörténik, mert nem csak a párunk az egyetlen 'igazi', aki illik hozzánk. És óhatatlanul megtörténik, hogy mondjuk egy kollégánk pont olyan, akivel el tudjuk képzelni az életünket.

Itt inkább azon van a hangsúly, hogy a másik hogy kezeli. Ilyenkor kell még több közös programot, beszélgetést beiktatni a mindennapokba és kerülni a harmadik félt, amennyire csak lehet. Legtöbbször elmúlik a fellángolás.

Persze nyilván nem esik jól, de ha a párunk őszintén elmondja ezt nekünk, akkor inkább tisztelni kéne. Mert innen még van visszaút. A megcsalás után már nincs.

Lefordítanám magamnak: ha összejön, akkor elhagy. Ha nem jön össze, mellettem marad.

Nos, úgy kirúgnám, hogy a lába nem érné a földet.