25 vagyok, együtt vagyok egy 18 éves lánnyal. Nekem elég unalmas ez, normális?

Az előző kapcsolatomban már gyerek vállalásról volt szó, egykorúak voltunk, tudtam volna jó környezetet teremteni magunknak, de még jó hogy nem, mert nem úgy alakult. Voltak tervek, de őszintén, tényleg örülök, hogy csak tervek maradtak. Ott tökéletes volt a szex, annyira ismerte magát, képes volt kilovagolni magának spriccelős élvezést, sokszor a mosógépet elúsztattuk, akár hányan jöttek hozzánk kérdezgették hogy "folyik a mosógép?", mi meg csak nevettünk magunkban... volt mi motiváljon abban, hogy jól elrendezzem esténként ne csak 5 perc alatt végezzünk, tudott beszélni arról, hogy mi a jó neki, hosszasan beszélgettünk a szexről és pornót is néztünk sokszor, szóval csillagos 5 -ös volt. VOLT. Csak emberileg egy nulla volt, és kikészített idegileg, ezért vettem a nyúlcipőt.

Aztán most itt van ő, aki 18 éves. 1-2 hónapja vagyunk együtt. Gyakorlatilag szexben egy nagy nulla. Tudunk róla beszélni, csak nem érti amit mondok, hogy nyálazza már be a kezét, ne a szárazon húzogassa, mert k.va sz.r így. Beszélgetni sem tudunk semmiről, nem ugyan ott tartunk az életünkben, fogalma nincs arról hogy mennyit ér 1000Ft, és mennyit kell dolgozni a reggeliért. Anya nem engedi el otthonról, és mindenbe beleszól, ha kell ad neki pénzt, mert gyerek. Nem gond, mert nem együtt élünk, de ezek vajon változnak idővel? És mikor? Mert a szint nagyon nagyot esett. Vissza nem sírom az előző kapcsolatomat, de ez nekem nagyon kevés egy jól működő kapcsolathoz...