Távkapcsolat, döcögősen, van ennek így értelme?

Csupán egy 9 hónapos kapcsolatról van szó. Interneten ismerkedtünk meg. Előbb barátság, aztán nagyon gyorsan szerelem lett belőle (mondjuk első perctől vonzótt valami egyedi benne). Fiatalabb férfi. Én pár éve vagyok túl egy váláson, nem akartam kapcsolatot, de nagyon tepert. Persze legyezgette a híúságom, hogy mindig keres, mennyire akar és végül én is beleszerettem. Az első találkozás maga volt a tökély. Minden működött, rengeteget nevettünk, a szex isteni és egy hónapot ki sem bújtunk egymás fenekéből. Aztán vissza kellett utaznia, merthogy más országban dolgozik ( 2500 km-re). Előtte viszont letérdelt és feltette egy gyönyörű gyűrű kiséretében a nagy kérdést. Persze, hogy igen volt a válaszom. Egy hónapot ismét külön, minden nap beszéltünk es minden percben írtunk, aztán idejött, hogy nem akar nélkülem élni, menjek vele, ígéri jó lesz. Kiköltöztem hozzá. Csak kissé sokan laktunk egy fedél alatt...konkrétan wc-re alig tudtam járni, egyre kényelmetlenebbek lettek a dolgok, néha elfeledkezett rólam és a többekkel bandázott a lakásból. Ott ültem egyedül egy idegen országban és egyre jobban elhanyagolva éreztem magam. Mintha bebiztosította volna, hogy pár év után van nője és kész. Próbáltam beszélni vele, de azt kérte, ne hisztizzek, van elég baja. Aztán betelt a pohár,hazajöttem. Persze egyből jött, hogy milyen üres az élete nélkülem, hiányzom, szeret stb. Kérte, hogy menjek vissza. Mondtam, rendben, csak azt kérem, költözzünk egy kicsit nagyobb lakásba, ahol a 6 embernek legalább 2 wc jut, és ne kelljen könyörögnöm egy kis figyelemért. Azt mondta, rendben. Közben eltelt 2 hónap. Minden nap leírja, hogy szeret, de egyre többet tűnik el. Órákig nem tudom, hol van, mit csinál, hiába írok, semmi válasz vagy másnap egy annyi, hogy bocsi, foglalt voltam...Nem kérek sokat, már azt is elfelejthette, hogy régen minden percben írt, én csak azt kérem, hogy pl.este lefekvéskor küldjön egy smiley-t. Ma már azt sem kaptam...

Persze vannak más vitáink is, de nagyon sokszor lenyelem a véleményem, hagyom, történjen minden úgy, ahogy neki jó. Nagyon szeretem és egykor királynőként bánt velem, most viszont fogalmam nincsen, mi történik. Minden nap sírok, szorongok, stresszelem magam. Próbáltam már szakítani is, de egyikünk részéről sem ment...még...

Bocsánat, hogy hosszú voltam, de szerintetek van ennek így értelme folytatni, csinálni? Azt sem tudom, mikor találkozunk vagy hogyan képzeli újabban a közös jövőt. Már arról sem beszél...