Miért zavarja, hogy most,28 évesen érzem magam a legjobban?

28/N vagyok, a párom 27/F, 4 éve együtt. Kb. egy éve ilyenkor elért az önbizalmam egy mélypontot, elegem lett abból, hogy soha nem tudok bátran felvenni egy bikinit, sem csinos ruhákat, mert olyan löttyedt fajta sovány voltam, és nem tudtam sminkelni sem, csak bénán. Elkezdtem edzeni, teljesen átalakítottam a ruhatáram, és pár hónap alatt majd' kiugrottam már a bőrömből, annyira jól éreztem magam végre. Azóta is folytatom az új életmódom és még tovább javult a helyzet.

A páromat viszont zavarja a dolog. Neki én vagyok az első barátnője, és sokszor hallgattam már, hogy mennyire szenvedés volt 20 felett szűznek lenni, és rám is mennyit kellett várnia. Az egész kapcsolatunk alatt végig rettegett, hogy elhagyom. Pedig mindig mondtam, hogy szeretem, de mégis volt benne valami kiszolgáltatottság, mert szerinte monopolhelyzete van a huszonéves nőknek. Engem nem érdekelt, mert szerettem, és nem érdekelt, hogy milyen könnyen találnék mást stb.

Tegnapelőtt beszólt egy olyat, hogy nagyon zavarja, hogy még így sem egyenlítődik ki a helyzet a fejemben, hogy közeledek a 30-hoz, sőt, most lett igazán nagy arcom. Pedig akárhogy küzdök, akármilyen ruhákat veszek fel, soha többé nem leszek már 20. Mondom, szebbnek, értelmesebbnek érzem magam, mint 20 évesen, szóval nekem nem baj, de kösz a bunkóságot. Utána elhangzott az, hogy akárhogy is érzem magam, csak nevetség tárgya vagyok, messziről ordít rólam a kétségbeesett rettegés, és látszik, hogy a közelében sem vagyok a 20-nak.

Nagyon rosszul esett, sírtam is utána, és ráadásul tudom, hogy nincs igaza, mert sokkal fiatalabbnak szoktak nézni a koromnál, valamint a tükröt is ismerem. Rengeteg udvarlóm is van, alig győzöm őket visszautasítani.

Miért zavarja őt ennyire, hogy van önbizalmam? Nem vagyok qrvás, nem vagyok elszállva magamtól, nem akartam elhagyni sem őt soha, csak végre jól érzem magam a bőrömben, és szép nőnek érzem magam, nem löttyedt, szürke egér kislánynak. Ennyi az egész...