Még csak két éve vagyunk együtt, de úgy érzem megfeneklett, megéltük a végleteket és nem látom merre tovább. Mit tegyek?

Két éve jöttünk össze a párommal, egy éve össze is költöztünk, a mennyek kapuja nyílt meg előttem, megértő, szerető társ, aki a tenyerén hordoz, nem néz félre, az az őszinte imádat áradt a szemeiből akármikor rám nézett. Naponta többször bújtunk össze, amikor csak időnk engedte, sokat sétáltunk, csókolóztunk, virágokkal lepett meg, valóságos csoda volt. Hamar felhozta a házasság és a gyerek témát, de mindkettőnknek az volt a véleménye, hogy nézzük meg hogy élünk együtt.

Tanácstalan vagyok. Ebből a csodás meseszerű életből kopár, semmi lett. A legtöbb intimitás egy puszi a szájra, ha csókolózni szeretnék hátrál. Szex havonta egyszer vagy kétszer van, akkorsem élvez el. Nem kíván, vagy ha meg is kíván hamar elmegy a kedve közben. Gyerekről és házasságról szó sincs. Előfordult, hogy rémesen átlátszóan értelmetlenül hazudik. Volt, hogy felköszöntötte születésnapján az exét, majd kitalálta, hogy nem is ő írt neki, hanem valaki más az ő telefonjáról. Ártatlan dolog és mégis hazudott. Elméletileg nem csal meg. Sok dolga van, feszült, vizsgákra készül. Én sokat fejlődtem mellette, nem voltam egy konyhatündér, mostmár amikor csak lehetőségem van rá készítek neki vacsorát, igyekszem a kedvében járni. A szexben már nem próbálkozok, feladtam, lelombozott, hogy nem tudtam felkelteni az érdeklődését. Vissza lehet még hozni belőle azt a férfit, aki annyira meg volt bolondulva értem, vagy ez ennyi volt?! Boldog vagyok, mert a mai napig azt remélem, hogy ez csak átmeneti, lassan fél éve átmeneti, de mindig eszembe jutnak a kedvességei, a hozzáállása, hogy milyen nagyszerű volt minden.