Hogyan tovàbb, ha teljesen màsik a cèljaink, màshogy látjuk a vilàgot?

Egyikünk sem pozitìv vagy negatìv. Eddig az tipikus volt hajtottuk a tàrsadalmi szempontból jobb munkát, külföldön èlünk, szerettünk volta hitelt felvenni nagy hàzra. Együtt jöttünk ki 7 ève, mindketten ezt az irànyt akartuk, tettünk az anyagilag jobb èletért, mint mindenki màs.

Ekkor nekem bejött egy betegsèg, amiből a mai napig nem vagyok teljesen kint. Ez kèt ève tart, de most olyan szinten vagyok, hogy teljes életet tudok èlni màr. Ő volt az egyetlen, aki mindig mellettem volt. De szerintem ő azt remélte, hogy ha túljutunk rajta, minden megy tovàbb, mintha mi sem törtènt volna. Èn viszont teljesen màshogy làtom màr a dolgokat.

Az èn elsődleges szempontom az lett, hogy minden napomat úgy èljem, hogy közben boldog vagyok. Nem èrdekel, hogy mennyit keresek, milyen nagy hàzban lakom, csak boldog akatok lenni minden nap!

Azt hittem ő is velem vàltozott a törtèntek hatàsàra, de egyre többet veszekszünk, mert èn elkezdtem felhozni, hogy haza szeretnèk költözni. Ő viszont azt mondja, az visszalèpès lenne. Megèrtem, mert anyagilag az is lenne, èn viszont màr az èrzelmi dolgokra helyeznèm a hangsúlyt ès nem èrdekel, hogy tàrsadalni szempontból előrèbb jussak, hogy jobb helyekre menjek nyaralni abban az évi 4-5 hétben. Azt akarom, hogy az èv minden napja jó legyen ès jó lesz nekem a Balaton is a nyaralàsra, sőt!

Szóval ekkora ellentétek lettek közöttünk.