Ha valaki még nem nőtt fel az hogyan "teheti" meg?

Idővel, élettapasztalattal.

Én egy gazdag, nagyon elkényeztetett aranyifjú voltam, sokáig csak a lábamat lógattam, egyetemre jártam,de azt is csak a szórakozás meg a buli miatt, mellette olyan munkákat vállaltam csak, amik semmitevésből állnak. Aztán kb. 1 éve kerültem be az első rendes munkahelyemre(jó, ez is több sebből vérzett, de legalább papíron normálisnak számított). Na én itt nőttem fel, mert olyan élettapasztalatot szereztem ezalatt az 1 év alatt, amit az előtte lévőkben együttvéve. Megtanultam, h a munkahelyre nem barátkozni/szórakozni járnak az emberek, hanem ők ebből élnek és ez nem feltétlen napfény és kacagás mindenkinek, még ha én úgy is állok hozzá. Illetve a munkában komoly felelősség van az ember vállán, nem csak jogi, hanem morális szempontból is, olyan döntéseket kell hozni, ami komoly dilemmákat állít fel. Nagyon nehéz a munka világában megtalálni azt a folyosót, hogy az ember a lehető leghelyesebben cselekedjen és lehetőleg ne ártson senkinek, de a munkáltatói is elégedettek legyenek és még elegendő pénzt is keressen. A viszonzatlan szerelem érzését is itt tapasztaltam meg, amikor fokozatosan beleszerettem egy kolléganőmbe, aki nagyon jó fej volt velem,de az érzéseimet sajnos nem tudta viszonozni, elsősorban ezek az érzések tettek engem felnőtté és egy rendesebb emberré, mert magam se gondoltam volna, h így tudok valakit szeretni önzetlenül. Amit megtanultam az első sorban az, hogy nem mindig történhet az, amit én akarok. Nagyon sok fájdalmat, nehézséget kellett itt átélnem, de nagyon jót tett ez nekem, mert megtapasztaltam, milyen is a valóság, így már készen állok a valódi életre és hogy értelmesebb célokat tűzzek ki magamnak.