Megéri a párkapcsolat így?

Pontosan ugyanígy kezdtük a férjemmel, ugyanígy éreztünk. Nem volt szerelem. Nem volt fellángolás.

Ahogy megismertem, az emberi értékeibe szerettem bele, jóformán racionálisan éreztem, hogy miért előnyös egy olyan ember mellett lenni mint ő, miért jó társ és jó társaság. Nem voltam oda érte kifejezetten, csak úgy becsültem. A szerelem sokkal később jött, ahogy egyre több dolgot éltünk meg együtt és egyre többet voltunk együtt. Talán fél év is kellett neki, hogy ne csak azt érezzem, hogy szívesen találkozom vele, hanem azt is, hogy őt akarom és egy életre vele akarok lenni.

Számomra EZ a szerelem.

A többi az csak fellángolás, na az már nem hiányzik egyáltalán, mert sosem lett jó vége.

Akkor most én leszek az ellenpélda. Lehet, hogy ezt nem szeretnéd hallani, de leírom.

Mi a férjemmel ugyanígy kezdtük. Nem az első volt ő nekem, hanem a második (de az első egy jellemtelen szarkupac volt, csak ugye nem ismertem fel a jeleket, 19 évesen ő volt az első barátom). Szóval egy csalódás után ismertem meg a férjemet, nem ismétlem, ugyanezeket éreztem én is, amit a kérdező, és utána még ketten leírtak. Lassan alakult, nem volt az a rózsaszín köd. Úgy voltam, vele élhető az élet, aranyos, figyelmes, nagyvonalú. Emellett okos, művelt, a szex is működött (figyelmes az ágyban, stb.stb.) Intellektuálisan is társ. El is járkáltunk, nyaraltunk, utaztunk, nagyvonalú volt mindig.

Nem ragozom, nálam bebaxott a nagy szerelem 2 év házasság után. Két év olyan házasság után, ahol a férjem nem punnyadt be pedig, ugyanazt a szintet hozta, ugyanúgy színes volt az életünk, stb. Mégis, jött a szerelem, és tarolt. Nem mentegetem magam, nyilván nyitott kellett, hogy legyek rá, ha így alakult.

Iszonyat érzelmi válságba kevertem magamat:(((( Egyik oldalon a férjem az összes jó tulajdonságával. Másikon a másik pasi, aki minden porcikámat imádta, ahol kémia volt, ahol nem is tudom, hát jött a rózsaszín köd is. Iszonyat volt a férjem elé állni, marcangolt a lelkiismeret. Éjjeleket bőgtem, mert a lelkiismeretre viszont nem lehet építeni (főleg, hogy gyerek sem volt, közös vagyon sem volt, csak válás, és szabad vagyok.) Igen, jogilag, de a lelkem csapdában.

Bocs, 4-es voltam, csak valamiért megszakadt.

Elváltunk, tíz éve vagyok a szerelmemmel. Kémia, tűz, stb, pedig van két gyerekünk is. Külföldön telepedtünk le, és minden jó tényleg, de nem kívánom senkinek az "árat", az a lelki marcangolást,amit éreztem.

És a lényeg, hogy ezt megspórolhattam volna. Nem lett volna szabad tűz nélkül elköteleződnöm a férjem mellett. És főleg nagy hiba volt belemennem azért, mert ő rendes, vele élhető az élet, és ő komolyan gondolja velem. Ez kellene, hogy az alap legyen, de ez önmagában, kémia nélkül édeskevés.