Ha valakit egyszer elutasítottatok, előfordult már, hogy még próbálkozott?

Volt egy srác, akit egyébként igazán kedveltem. Jókat beszélgettünk, nem lelkisen, csak hétköznapi témákról csevegtünk, sztoriztunk. Volt, hogy kajálni mentünk együtt, vagy szórakozóhelyre másokkal közösen. Nekem ez jóismerősi (még csak nem is baráti) viszonyt jelentett, és a legkevésbé sem vonzódtam hozzá. Ő részegen megkérdezte két alkalommal is, hogy lehetne-e köztünk valami. Nem áltattam, egyértelműen nemet mondtam, ennek ellenére továbbra is kereste a társaságomat, de úgy, hogy igyekezett leplezni, hogy romantikus érdeklődésből teszi. Semmi romantikus helyzet, csak "együnk egy pizzát" és hasonlók. Úgy tett, mintha csak úgy állna hozzám, mint én hozzá, sőt volt hogy letagadta, hogy csak miattam megy valahová, azt mondta, amúgy is ott van dolga, és összefuthatnánk. Gondolom azt remélte, hogy "lassú víz partot mos".

Én sajnos a korom és a tapasztalatlanságom miatt képes voltam elhinni, hogy a vonzalmon valóban túllépett, és tényleg valami kellemes, laza haveri kapcsolatunk maradhat. Nyilván nem, egy idő után megunta és elmaradt mellőlem.

Ha több eszem lett volna, az első olyan jel után, miszerint ő többet akar, nem találkoztam volna többé vele kettesben, akárhogy is "bírom a fejét". Ha neki több esze lett volna, az első határozott "nem" után nem futott volna utánam.