A nők egy része miért értelmezi félre ennyire a randizás fogalmát?

#30: A férfiak (kevés kivételtől eltekintve) kamaszkoruktól kezdődően annyira hozzászoktak a szerepléshez, hogy ők maguk észre sem veszik, hogy megállás nélkül szerepet játszanak. Egy kirakat mögött élnek. Ez a permanens szerepjátszás számukra maga az élet, ez a cukormáz. S félnek őszintén magukba nézni, félnek a szerepből kilépni, mert az sebezhetővé tenné őket. S mivel imponáló szerepet játszanak általában, a nők nagyon szeretik elhinni, hogy a valós férfi-ént látják, nem pedig egy álarcot. Ebbe az elhitetett álomképbe szerelmesednek bele, azt tartják vonzónak. S ha egy óvatlan pillanatban lehull a lepel, kiderül a nyers valóság a férfi valódi természetéről, akkor a nők csalódnak, s keresnek egy másik férfit, akivel ugyanez elkezdődik elölről. A legszomorúbb, hogy a legtöbb nő 40 éves korára, vagy azután jön csak rá, hogy a férfiak hatalmas többsége pusztán kényszeres komédiás. Nem szabad hinni annak, amit egy férfi ismerkedéskor mutat magából, magáról. Az ismerkedés olyan helyzet ugyanis, amikor egészen biztos, hogy egy férfi nem fog kilépni az évtizede jól begyakorolt, biztonságot nyújtó szerepéből.

Mindezt férfiként mondom. Én a legtöbb férfival nem is tudok barátkozni sem emiatt, mert érzem azt, hogy csak egy kirakatot mutatnak nekem, s nem láthatok mögé.