Kapuzárási pánik, ha 40 éves nőként úgy érzem, legszivesebben itthagynám a családomat és elköltöznék egy másik országba mondjuk kalandvágyból?

9.

Ez így még mindig értelmetlen, kalandok simán találhatóak az élőhelyeden is. Ha a környezeted változtatod meg, te még maradsz aki vagy. Ha itt nem találtál kalandokat, más környezetben sem fogsz.

Ha pedig az ilyen túrázós-lazulós régi kalandorok világában gondolkodsz, akkor először is legyél nagyon gazdag (ezek majdnem mindig azok voltak) és szerezz doktorit az olyan dolgokból, mint művészettörténet, sajátítsd el a latint és még pár ősi nyelvet stb.

Nekem is volt ilyen időszakom. Csekély 3-4 év, és elmúlt. Bár én csak az ország másik részére akartam menni, de egyszerűen vágytam egy teljesen új életre. Új környezet, új emberek, új barátok, minden új, ahol senkit és semmit nem ismerek.

Aztán persze nem mentem.

Én nem agyaltam ezen, otthagytam mindent és kalandoztam, és nagyon élvezem. Teljesen természetes hogy így érzed, tedd azt amit akarsz, mert ha nem, később nem teheted meg. Élményeket és barátokat szerezhetsz. Most, vagy soha.

Én soha nem bántam meg hogy így alakult, és el is váltunk. De nem sírom vissza a régi életemet.

Nálunk akkor volt ilyen mikor ellaposodott a kapcsolat.

Akkor jött ez a, mire felnőnek a gyerekek 50 leszek. Akkor már minek menni bárhova. Iszonyú rossz volt mikor ez tudatosult. Aztán bekerültem egy nagyon szuper csapatba a munkahelyemen, barátok lettünk. Koncertekre jártunk, elutaztunk 5 napra egy bakancslistás helyemre. A családdal is többet mentünk. Persze itthon nem álltak helyre a dolgok, de most egészen elvagyok... Sodródok