24 éves nő vagyok és már közel kettő éve nem voltam randizni, mert egyszerűen azt érzem az én időm már lejárt. Van aki hasonlót érez/ helyzetben van? Hogyan lendültetek túl ezen?

20 éves voltam amikor megvolt az első csókom pár hónappal később egy másik lánnyal az első szex. Előtte lévő éveim azzal teltek, hogy elveszítsem a szüzességem csókolózzak teljesen rá volt görcsölve. Napokat töltöttem társkeresőn. Az önbizalmam romokban volt míg találtam egy társaságot a neten akik segítettek ismerkedni nekik köszönhetem az egészet, hogy túl tudtam lépni az egészen. De mint kiderült nem jól választottam meg a távkapcsolatom. Amit ma már soha nem vállalnék be.

Mért keseredne meg talál egy pár magának akivel élheti az életét valószínűleg. Ismertem 30-as nőt aki fél évente váltogatta a pasijait a fialok között ő is megkomolyodott. Nőrévem 30 éves és nem boldog, mert nincs családja nehezedik rá a nyomás így lassan, ha jön valaki az életében akkor elég hamar lesz házasság és gyerek.

Egyszerűen azt látom, hogyha kb. 25 éves korodig nem találtad meg életed párját, akkor csengettek...

Esetleg, még 30-ig van türelmi idő. De ha már 30 felett is szingli vagy, akkor már furán néznek rád.

Itt vagyok, már kevesebb, mint két év van 30-ig és sehol senki...

Én már feladtam (pedig voltak sikereim a nőknél).