Hogyan higyjem el végre, hogy tényleg én érdeklem?

Egyetemisták vagyunk, már az első félévben rettentően tetszett, mintha azt a fiút, akit 13 évesen elképzeltem ideálnak kiemelték volna a fantáziámból és egy szakra rakták volna velem. Negyedik félévig nem beszéltünk, amikor egy csoportba kerültünk egy projektmunka miatt, emiatt heti rendszerességgel dumáltunk, neki akkor barátnője volt, nekem is volt valami alakulóban, abból nem lett semmi. Most hatodik félévben megint volt egy óránk együtt, és kijelentette, hogy velük fogom csinálni a projektmunkát (erasmuson voltam kint, illetve a covid miatt nem ismerek gyakorlatilag senkit a szakról, akivel egyetemen kívül tartanám a kapcsolatot). Volt egy buli is, ahol részegen egymásba akadtunk kb. egy hónapja. Azt hittem hogy ennyi, megcsináljuk a projektmunkát és nem nagyon fogunk találkozni utána, hiszen nincs rá okunk. Le is adtuk, azt megünnepeltük hárman, akik csináltuk, de semmi extra nem történt. Miután beírták a jegyet elmentünk megünnepelni 3-an, akkor hazakísért, és újra megcsókolt. Folyamatosan chatelünk igazából, érzem hogy érdeklődik irántam. Mégis annyira rettentően nehéz elhinni, hogy én érdekelném őt. Nagyon különbözőek vagyunk mindenben, mégis ahogy gondolkodunk a világról, az alapelvek azok egyeznek, pedig mindkettőnké elég egyedi. Egy nagyon sármos srácról van szó, szerintem gyakorlatilag bárkit megkaphatna, mégis rettentően laza, nem siet el semmit, éli a kis életét, és sodródik az árral. Focizott, extrovertált, rengeteg barátja és társasága van.

Rólam annyit kell tudni, hogy nagyon sokáig "csúnya" voltam, amíg meg nem találtam magam 1-2 évvel ezelőtt, de még mindig nem érzem úgy, hogy felérek a szintjére, vagy hogy egy szinten lennénk. Sportoltam én is, bár egy kis felesleg van rajtam, kevés társaságom/barátom van (és nekem ez így megfelel, de bárhova be tudok illeszkedni ha akarok), inkább olvasok, utazgatok ha tudok. Nagyon sokszor én voltam a fekete bárány mert nem érdekelt annyira mások véleménye, mindigis "önző" voltam olyan téren, hogy azt csináltam amit én szerettem volna, akár egyedül is elmentem koncertre, külföldre tanulni egy félévet, vagy másik országba pár napra.

Összességében csak az elveink és értékeink illenek össze, úgy érzem hogy nem vagyok mellé elég szép, csinos, népszerű és az érdeklődési körünk is eléggé más. (ha valamelyik válaszadó olvasta a szent johanna gimit, akkor ő tipikus Cortez ( kivéve a rocksztár személyiséget), én meg Reni (kivéve a stréberséget, kicsit talpraesettebb, önállóbb karakterként)

A kérdés még mindig a fenti. Hogyan higyjem el végre, hogy tényleg érdeklődik irántam, nem csak játszik, vagy tesztelgeti magát, hogy megkaphat-e engem is?

+1 Nincsenek már olyan önértékelési gondjaim mint voltak, szeretem magam, úgy ahogy vagyok, azt nem tudom elhinni, hogy neki ez tetszene

++1 folyamatosan viccelődik, ironizál, és néha nem tudom mikor komoly, mikor nem, ami összezavar és néha nem tudom hogyan reagáljak rá, emiatt mindig elbizonytalanodom...