Igaz ez az állítás a kezdeményezésről, amit egyik barátom mondott?

Ez a gyakorlatban úgy néz ki, hogy lehet, hogy nagyon tetszel a nagy Ő-nek és lépne is, de ha lehajtott fejjel bújod a telefonod, csak falkában jársz a barátnőiddel, rohansz A-ból B-be világfájdalmas arccal és lehetőleg fülhallatóval... stb., akkor azt fogja levenni, hogy most nem akarsz senkivel ismerkedni. Tehát ha tetszik valaki, akkor minimum nézz rá (vissza). Ez még nem jelent semmit, nem ígéred meg vele, hogy tuti lefekszel vele. Csak ha ő is nyitott, akkor látni fogja, hogy alkalmas a helyzet. Az a férfi, aki tiszteli a nőket és szeretne ismerkedni, ezért szintén nyitott szemmel jár, nem fog olyanhoz odamenni zaklatni, aki épp menekül, nehogy valami bunkó szexista leszólítsa. És hacsak nem őrült, nem fogja az érezni, hogy a sors neki rendelte, csak ő még ellenkezik, csak elég kitartónak kell lennie, hogy leküzdje. Ilyet inkább a tényleges zaklatók szoktak érezni.

Szerintem nem igaz.

Nem amcsifilmes, nalunk is igy volt.

Az, hogy nálad így volt, nem jelenti azt, hogy egyetemes igazság. Mert ez a magja annak, hogy ha nem teszel meg ezt meg azt a másiknak, akkor nem is az igazi "cejelmed", mert az igazinak megteszel mindent.

Igaza van a barátodnak.

10-es: senki nem mondta, hogy utána minden fasza lesz, de ha nagyon akar egy pasas valakit, akkor odamegy hozzá mindenképpen, de lehet, hogy elutasítják. Nem biztos, hogy bejön neki, de odamegy.

Imádom az ilyen elméleteket. Kamaszkorban nekem is volt néhány, amiket idővel mind sutba dobtam. Nem elméleteket kell gyártani, hanem megismerni (és elfogadni) a másik nem lelkivilágát, gondolkodásmódját, és aszerint cselekedni, vagy kussolni.