Milyen történeted van olyan valakivel akivel vègül nem jöttetek össze? Hogyan gondolsz rá vissza?

Bocsi, én a beteljesületlen szerelmet éltem át, jó pár hónapon keresztül szenvedtem. Azt hittem, érez valamit, de kiderült, hogy csak testiség volt részéről.

Akármikor meglátom, egy dolog jut eszembe: tanulságos lecke volt.

egyetemista ismerkedés, ráadásul nagyon bátran odamentem hozzá egy buliban, sőt, egyenesen kiszólítva a barátnői közül; mint kiderült, emlékezett rám gólyatáborból, miközben én nem

ennek ellenére nem mertem jobban közeledni felé később, problémáim is voltak a randikkal, hogy hol legyen

csak 1.5 évvel később vallottam neki szerelmet, akkor is csak neten, de érdekes módon kiderült, hogy szimpi vagyok neki, ennek ellenére továbbra sem mertem lépni

eltelt még 1 év, akkor már úgy voltam vele, minden mindegy, kezdem - de pont összejött egy pasival

azóta is együtt vannak, pár évvel később megházasodtak, van 2 gyerekük

úgy gondolok rá vissza, mint egy nagy kihagyott lehetőség, de azt is tudom, hogy velem nem lenne olyan boldog, mint vele, viszont együtt lehettünk volna 1-2 évig, és utána még simán meg tud ismerkedni a mostani férjével

így meg azóta is ezen rágódom, mi lett volna, ha...

18 éves voltam és épp nem tetszett senki, ami akkoriban ritka volt nálam. Full tapasztalatlan voltam, sosem volt viszonzott szerelemben (sem tetszésben) részem.

Egy barátom (nevezzük Andrisnak) barátja (nevezzük Botinak) volt, és Andris igyekezett összehozni minket. Tetszettem a Botinak, ezt előbb megtudtam Andristól, minthogy elmondtam volna neki, hogy nekem is tetszik Boti.

Rengeteg flört volt, stb, de annyira kínos volt Andris egyértelmű kerítése, hogy mindketten nagyon zavarban voltunk.

Párszor találkoztunk csak, nem lett belőle semmi, de én nagyon beleéltem magam és rettenetesen sok idő volt elfelejteni, hogy "mi lett volna, ha" stb. (kb egy év)

Már túl vagyok rajta és végül a páromat is megtaláltam.

Jobb, hogy így történt (ezt egész hamar elkezdtem így gondolni. Féltem, hogyha másképp történt volna nem oda megyek egyetemre). Úgy gondolok vissza rá, mint bármelyik másik tini-kiszemeltemre. Motivált (jobban tanultam, megtanultam egy másik nyelvet), örömet okozott, fájdalmat nem volt alkalma, tanulságos volt és lett pár jó sztorim is (amit itt nem osztanék meg)

Ha beteljesült, akkor pár lettünk, Max. rövidebb időre, mint szerettem volna. Ilyen nem volt.

Egy félig plátói, meg egy plátói volt. A félig plátói nagyon érdekes olyan szempontból, hogy így 15 évvel később tisztán látom, hogy nem tudtam volna beilleszkedni az ő életébe, szóval ilyen szempontból nem lettünk volna jó pár, de lelki síkon még mindig nagyon értem és érzem az ő teljes világnézetet, nagyon tetszik, csak gyakorlatban nem működött volna.

A másik az más. Őt még mindig akarnám és nem hiszem, hogy lesz még olyan ember, akit ennyire.

Én szerelmes voltam a Tom és Jerry-ben a néni lábaiba.

Sosem tudtam meg ki az. Ez egy beteljesületlen szerelem.

Volt egy lány, nagyon nagyra tartottam.. együtt dolgoztunk, sokáig benne volt a flörtben aztán lerázott.. oké volt már ilyen.. utána megszűnt felé a figyelmem, nem voltam bunkó vagy ilyesmi csak különösebben nem foglalkoztam vele..

Erre ő elkezdte nekem mesélni kik próbálkoznak nála + szerette előttem ölelgetni a munkatársam , a legnagyobb meg az volt h beszélgetek a munkatársammal, erre odajön és elkezdi neki mesélni (természetesen úgy h én is halljam) h milyen tinder randija volt és h a gyerek ágyba vitte neki a reggelit pff :D

Idióta picsa , remélem az életben nem látom többet