Hát nem igazságtalanság?

19 éves lány vagyok, szeptember óta tanulok Budapesten. Sok srác bepróbálkozott már, van aki csak azért, hogy megkaphasson és van aki kitartóan küzdött értem. Az esélyt szinte mindenkinek megadtam, azonban senkinél sem éreztem azt, hogy na igen, vele eltudnék képzelni komolyabbat. Mindig őszintén meg is mondtam mi a helyzet, nem szivattam senkit sem. Barátnőim állandóan megjegyzik de jó nekem, hiszen akárkit megkaphatok.....hát pedig nem. Van egy srác akinek a stílusa teljesen magával ragadott, rengeteget gondolok rá. A probléma az, hogy ő szerintem tuti nem érez semmit irántam. Picit fáj, hogy ilyen a sors, mert megtehettem volna, hogy kihasználom azokat a pasikat, akiktől anyagilag mindenféle támogatást megkaphattam volna, de nem tettem. Volt akinek meg is mondtam, hogy egyszerűen nem szeretem azokat a férfiakat, akik azt hiszik van pénzük akkor bármit megtehetnek, megvehetnek. Mert engem nem lehet megvenni. Nekem csak az az egyszerű fiú kellene, nem érdekel, hogy sokat hibázott már életében vagy az, hogy nem gazdag. Egyszerűen ő pont olyan, akit szeretni tudnék. Miért van az, hogy mégsem lehet az enyém?