Honnan jöjjek rá, hogy tetszem-e neki vagy sem?

te jó ég... 18 évesen ilyen gondjaid vannak?? és mi van akkor, ha tetszel neki... valszeg ő is gátlásos, és egyikőtök se kezdeményezne... am. kérdezd meg, h. járna e veled, bejössz e neki v. valami, mert ő úgy sem fog, még ha beléd is lenne zúgva! már látom is a következő kérdésedet:

"Jaj, mit mondjak neki?? túl gátlásos vagyok..."

Hümm hümm.. kell neked egy ilyen nyámnyila kis gyerek? 18 évesen gátlásosnak meg félénknek lenni?? Kicsit sokallom a kort. Lánynál és fiúnál egyaránt.

Ha tényleg tetszik akkor vedd kezedbe az ügyet és lépjél. Simogatsd meg az arcát, mondj neki kedves szavakat ha úgy adja ki a lépés, majd látni fogod. Ha ért belőle akkor nyerő az ügy. Ha nem ért belőle akkor futás onnan, mert az a gyerek nem életre való és nem ő kell neked

25/f

Szia,

szerintem legyél egy kicsit határozottabb. Van olyan, hogy ő sem mer, te sem mersz, közben pedig mindketten szeretnétek. Röhögni fogsz, de minket a filozófia hozott össze. :) Valamelyik érdeklődési területéről kezdjetek el beszélgetni, aztán hívd el kedvesen sétálni. Szép lassan. Ha nagyon nem akar, akkor hagyd, de szerintem egy próbát megér. Nekem bejött. :)

(egy másik volt gátlásos)

Sajnos ez nem igazán fog összejönni, ha mindketten ilyen gátlásosak maradtok. És mivel ez most a Te problémád, így Neked kell erőt venned magadon.

"bókolt néhányszor és kedvesebb is volt velem az átlagnál. De nem biztos hogy ez jelent bármit is, lehet hogy csak barátkozni akart..." - ebből nekem mégis az jön le, hogy ott azért többet akart ;) Ill. barátkozni is olyannal barátkozna az ember, aki szimpatikus neki.

Szóval, a Tiéd a feladat, hogy meghódíttasd magad. Próbáld magad elhívatni vele sétálni, beszélgess vele. Apró jeleket felesleges adnod, úgyse jön rá, mit akarsz, próbálj egyértelmű lenni. Veszteni valód Neked nincs, ha tényleg ilyen "nyámnyila" akkor tuti befutó vagy :)

(egy másik ex-gátlásos :P | 22/ffi)

A legjobb, ha valamikor közösen vagytok valahol (iskola, mittomén) és ott elkezdesz vele beszélgetni. (Témának mehet az, ami miatt mindketten ott vagytok, aztán onnantól talán alakul) Pár ilyen alkalom(2-3) jó, ha van, akkor talán rászánja magát ő a nagy lépésre, ha ez nehezen lenne megoldható, akkor mielőtt kifogynál a témából, kezdene leállni a beszélgetés, szólj neki, hogy menned kell, és lehet kérdezősködni.

"Van kedved valamikor sétálni velem egyet? - mindenképp pozitívan feltéve a kérdést, nem pedig "Nincs kedved..." - vagy "Eljönnél velem valamikor sétálni?" - ez meg majdnem, hogy egy ráparancsolás :)

Visszautasítani biztosan nem fog :)

Innen rajta múlik minden. Valószínűleg fog valamit lépni. Bármi is az, mutasd, hogy Neked az jó. Ha pl ad egy puszit csak úgy spontán, akkor szabad neki a szájára :) (Nekem is ilyesmi volt, akkor még kellett vagy 2 deci pálesz a gátlásaim leküzdésére :P)

Ha mégis túl besz@ri lenne, akkor lehet még nyíltabbnak lenni, bár tény, hogy akkor már nem igazán érdemel további küzdelmeket.

Most hirtelen ennyi jutott eszembe. Ha valami nem érthető, kérdezz :P

Szia,

látom, sorstársak is vannak. :) Amit az előző hozzászóló ajánlott, az jól hangzik. Nálam az volt a trójai faló, hogy szendén előadtam a "nem értem a filozófialeckét" című egyfelvonásost. Úgyhogy együtt tanultunk. Aztán egyszer "véletlenül" megsimítottam a karját. Amikor összenevettünk, közelebb hajoltam hozzá, vagy megérintettem. Elhívtam tollat venni, mert "több szem többet lát". És persze sétáltunk is közben. Látszott rajta, hogy nincs ellenére, csak nem tudja, mit hogyan. Én is kezdő voltam, úgyhogy jókat balfékeskedtünk. :) És én adtam neki először csókot, aztán belejött. Ennek tíz éve, azóta sokat javult a helyzet. :)

Sok sikert, aztán írd meg, mi történt!