Mas is van ugy, hogy szeretne szerelmes lenni, egy kicsit romantikusabb hangulatba kerülni, de meg csak tetszeni sem tetszik neki senki?

igen.

én.

és még sok mindenki.

én fordítva vagyok.

én nem tetszem senkinek. :)

nekem is ritkán tetszik meg valaki, de akkor nagyon egyébként. de sosem kölcsönös, viszont legalább egy darabig romantikus hangulatban vagyok és egy pillanatra boldog is. de azért ezt hosszú távon nem ajánlom.

Szerintem igazán nem kéne e miatt aggódnod. Nem tudom, hány éves vagy, 17-nél nem lehetsz több, ez egy tök normális érzés. Én lány vagyok, 21 éves, de néha még mindig elkap az érzés, h épp nem tetszik senki, pedig jó lenne vágyni valaki után, mert már az is jó érzés. :)

Egyszerűen csak vannak fontosabb dolgok az életedben, mint nekem is, nem kell minden ember gondolatának a szerelem körül forognia.

11:43

Én pl. szeretném ha már végre valakinek én is tetszenék, és nem csak a "jaj de aranyos vagy!" skatulyában lennék téve!

Még ennyi, hogy szerinted 1 kacsolat(3 hónap)/28 év milyen arány?

Mert szerintem nagyon rossz! És hiába próbálkozom (már sok századszorra), az eredmény mindig a nagy semmi lesz!

Nekem ilyen legutoljára kb 15 évesen volt. Hisztirohamaim közben mindig azt kérdezgettem magamtól, miért nem tetszem senkinek, pedig én próbálok barátkozni a fiúkkal, de valahogy egyik se néz rám úgy.

Aztán megértettem, hogy azért nem, mert nem úgy néztem ki, mint egy nő (bő rocker pólók, mindig összefogott semmijen haj, lógós nadrágok stb.), és mellé nem haverkodni kéne, hanem flörtölni. A nővéreim és egy ismerősöm akkoriban elültették a bogarat a fülembe, hogy nagyon nem vagyok nőies, és amikor ezt végre megértettem, és elkezdtem nőiesen öltözködni és viselkedni, máris lett, akinek megtetszettem, elhatároztam, hogy az a srác KELL nekem, és pont, és rá fél évvel össze is jöttünk (ő nekem az 1.), és 3 éve vagyunk együtt azóta is.

Csak azért meséltem el ezt, hogy lásd, ha valaki pasit akar magának, az fog is szerezni, nem olyan nagy teljesítmény, megtartani persze annál nehezebb, de ha már megszerezted, az félsiker. Én rengeteg mindent feladtam érte, tényleg nagyon nehéz volt, mivel főleg azért hordtam olyan pólókat, mert nem akartam, hogy a miniatűr kis mellemre beszóljon valaki, inkább semmi ne látszon, és akkor úgy tűnik, mintha lenne, csak nem látszik.

Nagyon sok kamaszlány van ugyanígy, személyiségzavar, keresik az utukat, de előbb utóbb úgyis mindenki megtalálja az igazit, aki komolyan meg AKARJA találni.

Nem tudom, te hány éves vagy, gondolom 20 alatti, tehát ne aggódj, semmi sincs még veszve. De ha tényleg kell valaki, azért meg is kell mozdulni.

Mint ha magamat olvasnám, bár eltér pár részlet...

Ha megvan rá a recept, légyszi küld már el nekem is :)