Hosszú történet, bonyolult táv/netes kapcsolat. Szerintetek sikerülhet?! :S

KÉRDEZŐ TÖRTÉNETE:

Sziasztok!

Egy elég érdekes "probléma" kérdése kering bennem.

14 éves lány vagyok, tavaly augusztusban megismertem egy fiút az interneten. Nevezzük XY-nak. Októberben úgymond össze is jöttünk, megvolt a bizalom is, meg miegymás, csakhogy adódtak gondok, így nem tudtunk találkozni. Az én anyukám és az ő apukája legnagyobb szerencsétlenségünkre(és az övékére) majdnem ugyanakkor kapott szívinfarktust, akik azóta is szívbetegek. XY nem bírta tovább a távolságot, mert noha szeretett, ő nem volt ehhez hozzászokva, szóval vége lett. Ő 17 éves. Előttem csak futó kapcsolatai voltak, főleg könnyűvérű lányokkal, úgymond kihasználta a lehetőségeket, komoly szerelme én voltam/vagyok az első. Mialatt együtt voltunk, már nem bulizott, nem csajozott, megváltozott.

Mondjuk elég hülye okai voltak még azzal kapcsolatban hogy legyen vége... mármint nem értettem, ha szeret, miért dob el, miért adja fel. Ezzel folyton rágtam is a fülét. Meg ilyeneket mondott, hogy neki ciki lenne egy 14 éves barátnő ráadásul hogy messze is vagyok.

Novemberben lett vége.

Én 2011 decemberében össze is jöttem valakivel... aki nem mellesleg a haverja volt. Ezt a fiút nevezzük ZV-nek. A srác nyomult rám, bejöttem neki, és ő is nekem. Ők össze is vesztek amiatt, mert hogy az exét, vagyis engem fűzöget, és hogy ennyit jelentett ZV-nek a XY-nal való gyermekkori barátsága.

ZV mindenféle szép és jót ígérgetett nekem, én pedig nem is szerelemből jöttem össze vele.. csak úgy gondoltam, oké, legalább ő meg fog becsülni, és majd segít túllépni, és fájjon XY-nak. Amúgy ZV volt az első pasim, és nagyot csalódtam benne. Ő 18. Kancsi volt, vékonyka, vasalt hajjal, de elfogadott, szeretett és én minden hibáját elnézve próbáltam boldog lenni.

Mindeközben szinte naponta sírtam, XY-nal álmodtam, és beszélgettem is vele néha. Ő is szeretett, de mindketten úgy tettünk mintha tök jól lennénk... próbált továbblépni rajtam, csajozgatott. Sokszor összekaptunk, és rengetegszer eljátszottuk, hogy jó, akkor végleg vége, ez volt az utolsó alkalom hogy beszélgettünk... de valamelyikőnk mindig felkereste a másikat. Egymás bizalmasai voltunk, nem bírtuk ki, hogy ne osszuk meg egymással a dolgainkat, stb. Meg már ismertük egymást, olyan nagyon nehéz volt nélküle. Meg belegondolni abba hogy szeretjük egymást, és esélyt sem kaptam...

Sokszor mondott dolgokat amikkel próbált magától eltaszítani. Meg hűvösen, nemtörődöm módon viselkedett, hogy kiábránduljak belőle, és boldog lehessek ZV-vel. Persze nem ment.:)

Na szóval. ZV igazi oldalát egy idő után kiismertem... mert facebook-on lányokat fűzögetett, és törölgette hogy ne lássam(tudtuk egymás jelszavát) és miután elhitette velem hogy szeret és abbahagyja, csinált egy másik face-t ahol letiltott, és a tudtom nélkül fűzögetett ott is lányokat. XY szólt egy napon nekem, hogy amúgy ZV-nek van egy másik fésze... ők még mindig nem voltak barátok, sőt... de nem dobtam ZV-t pedig nem szerettem, és sokszor járt rajta az agyam. Én voltam amúgy is a kapcsolatban a domináns, ami elég gáz... de édesanyja kiskorában meghalt, és én annyira kis naiv voltam, és törődő.. folyton megesett rajta a szívem mert azt mondogatta, én anyja helyett is anyja vagyok. Úgymond bűntudatot keltett bennem, pedig 14 éves létemre szine csak testi kapcsolatot akart tőlem.

Na mindegy egy szép májusi napon végleg elhatároztam hogy elengedem a halál f@szára, azóta sem utáltam még senkit úgy mint Őt. Mi XY-nal csak úgy hívjuk Őt hogy gyöki. Amúgy elég rútkiskacsa volt a srác, oszitársai körében is, stb. Azt is bánom... hogy 3-szor testi kontaktusba is kerültem vele az együtt "járásunk" alatt, és noha "csak" petting volt, nagyon szégyellem magam. Apum nagyon félt, eléggé régimódi, de miattam próbált jófej lenni gyökivel, anyu is etettemeg minden... és most miatta, aki első pasim volt, anyuék bizalma megtört a kapcsolataim iránt. De azért pozitívan gondolok arra a pár hónapra, mert már nem vagyok annyira naiv, és a sok rosszból tanultam eleget.

(Amúgy most XY és ZV haverok, már XY nem bízik már benne... csak úgy vannak... mert hát csak együtt nőttek fel... meg XY sajnálja gyökit, a múltja miatt.)

XY-nal mindvégig beszélgettem... amúgy 180 km van közöttünk :S gyökivel is annyi volt...

XY kis szívós srác, kigyúrt, szőke, eszes, bunkó is tud lenni ha akar... de értem rengeteget változott. Emellett nagyon jószívű, odaadó, lehozná nekem a csillagokat is... és újra összejöttünk. (Amúgy elég hülye kifogás volt ez a "amiért 14 vagy szégyellek" dolog... mert a hónapok alatt ő meg egy 12 éves lánnyal jött össze... bár 1 tali után szakítottak is, nem akart pedo lenni.xd és így próbált ő is felejtnei engem.) amúgy a fűre is rászokott, annyira kivolt, nagyon megbánta hogy eldobott engem.....

Szóval május óta megint együtt vagyunk, és jobban szeret mint valaha! Megbecsül, tanult a hibáiból, egy lányra rá se néz, azt mondja a lábam nyomába senki sem ér... bulizni sem jár el, kis galambász fiúcska, tényleg lelkitársam, mindent megosztunk egymással, mintha mindig is ismertem volna!:))

Csakhogy most hogy lejönne, családi gondjai adódtak megint, ami miatt újból pénzhiányban szenved. Nyár eleje óta próbál melót keresni, bevállalna mindent értem, akár reggel nyolctól este hatig pakolná tűző napon a bálákat, stb... de még eddig nem sikerült találnia munkát. De mi kitartunk egymás mellett, még ha a hiány nagyon fáj is.

Szóval már 10 hónapja szeretjük egymást, de tényleg, igazán. Viszont attól aggódom.. hogy oké hogy foggak körömmel harcolunk egymásért, ha lejön, rámunhat. Mert mindig mondogatja hogy "ha majd feleségül vesz" és "ha majd gyerekeink lesznek" és én is el tudnám képzelni vele az életem úgy komolyan... de mivel csak 14 vagyok, ő járogatna le hozzám főként, vonattal. Egy idő után félek megunná, hogy kijárogatunk a városba, stb, vagy hogy hozzám jövünk... meg hát azért jön a suli rohamtempóban, nem lehet itt kénye kedve szerint, csak mondjuk hétvégente reggel 10-től du. 5-ig, mert az utazás oda-vissza 4000 Ft, és mire haza ér besőtétedik 11-re.

És én nem fogok tudni lejárni hozzá 180 km-re, apuék nem engednék. Kétlem. De annyira szeretném megtartani ezt a kapcsolatot... már tényleg mélyen belém égett. A hibáival együtt is imádom, semmi kételyem sincs iránta. Az anyjával is órákat el tudok trécselni telefonon, azt mondja a fia, vagyis XY tényleg nagyon szeret engem látja rajta... meg hogy én vagyok eddig a legaranyosabb legszimbibb lány akivel valaha együtt volt XY, és a többi...

Meg attól is félek, hogy nekem ugyebár idén kezdődik a gimi... új környezet, fiúk... azért XY már átélte a bulizós korszakát, én most csöppenek bele az életbe. Vajon ki tudunk tartani minden mellett? Mondta hogy tisztában van azzal hogy vannak és lesznek igényeim, és nem tart korlátok közt, megbízik bennem, és ő is mondta hogy ez a baj, hogy hamar elköteleztem magam egy komoly kapcsolat mellett... de hát nem tudom...

Olyan sok probléma van. Persze melyik kapcsolatban nincs? De ez annyira bonyolult. Szerintetek működni fog? Mi a véleményetek erről?

Bocsi a hosszú monológért, muszáj voltam kiírni magamból mindent.:) Néha már úgy gondolom, filmet is forgathatnának rúlunk, vagy drámát írhatnának... annyira hihetetlen az egész.:D

Jézusom, gyalog 3 nap alatt?:O Nem semmi... ez tényleg komoly o.O Hát, igazán szerető férjet fogtál ki magadnak!:)

Onnan mert azért majdnem egy év alatt elég sok bonyodalomba keveredtünk, de össze illünk. Nem egyszer egész éjszaka alvás nélkül fent maradt velem, és megállás nélkül kameráztunk, vagy telefonáltunk.:)

Arról nem tehetek hogy számodra elképzelhetetlen egy távkapcsolat... örülj neki, neked jó dolgod van, hogy közeli emberekkel sikerült szerelembe esned. Lehet hogy könnyebb lenne feladni és keresni mást, de NEM fogok feladni valamit, ami remek lehet, csak mert egyben nehéz is!

Igen, a másik srácnak volt 4000 forintja mindig hogy lásson, érettségije után 100.000-ret kapott... és a mostani párom azért nem talál diákmunkát, mert olyan faluban él, ahol amúgy is elég nagy szegénység van. Az apja alkoholista, az anyja elhagyta, a keresztszülei nevelik, támogatást máshonnan nem igen kap. . . . .