23 évesen hogyan tovább? Nincs semmi ötletem, hogy így hogyan lehetne esélyem.

Az a baj csupa külsőséget és anyagi dolgot írtál le. Valószínűleg az aranyásó (anyagias, pénzes faszikra bukó) ribiknek tényleg te lennél az isten lába, de valószínűsítem, hogy nem ilyen leánykával kívánod leélni életed, akinél minden nap aggódhatsz, vajh kinek a f*szán ugrál éppen amikor nincs otthon.

Ellenben belső dolgot nem sokat írtál, és persze nem is lehet írásba foglalni senki jellemét, az annál összetettebb. De igazából a belső az ami megtart egy kapcsolatot. Ha elviselhetetlen a jellemed, vagy súlyos jellemhibád van, nehezen marad melletted bárki is.

Valamint mindenki lusta és kényelmes, szeretné ha tálcán hoznák elébe a párkapcsolatot, de sajnos ezért küzdeni kell. Próbálkozni, ismerkedni, míg olyat nem találunk ahol az érzelmek kölcsönösek. Ez lehet az első, de lehet a kétszázadik is. Ha feladod, abbahagyod, sosem leled meg, de kényszeredetten sem kell keresni, mert az erőltetésből kutyafüle sem lesz. Csak lazán, sodródj, ismerkedj, légy nyitott és optimista. Előbb-utóbb megtalálod azt akibe beleszeretsz és aki viszont szeret, aki nem tucatnak lát és nem is a kihangsúlyozottan saját kertes házad miatt van veled. Másrészről nem mindenki anyagias és felszínes, hogy a külsőségeknél ragadjon le. Sőt, általában a mélyérzésű embereknél ez nem is számít.

Ne a házaddal, az elvesztett szüleiddel csajozz, hanem önnön magaddal.

Nagyon önbizalom hiányos vagy.

Miért kéne egy ismerkedést a szüleiddel kezdeni?

Elárulom neked, az embereknek előbb-utóbb lesz párja.

Az emberek jelentős része a 12 egy tucatba tartozik.

Világos?

Nem az extra megjelenésed miatt leszel egyéniség, hanem amiatt, ami benned van.

Aki csak a felszínt nézi, az sekélyes, és talán jobb is, ha nem ismerkedsz meg vele.