23 évesen hogyan tovább? Nincs semmi ötletem, hogy így hogyan lehetne esélyem.

Ez így elsőre hülyén fog hangzani, de ez vagyok most (nem társkeresős szöveg): 23 éves férfi (fiatalabbnak nézek ki egy kicsit, de nem 10-nek). Szüleim meghaltak, egyedül élek egy szép kertes házban (saját), egyetemre járok, két nyelven beszélek, egy fokkal talán szebb vagyok az ördögnél, teljesen normális vagyok, alkalmi ivó, nem dohányzok, egészségesen élek, heti legalább 3x futok, motorozok, 173 centi és 73 kiló de inkább sportos testalkatú. Rövid barna haj, kék szem. Jó a humorom és nagyon szarkasztikus tudok lenni, de azért tudom hol a határ. A rosszindulatú kommentek előtt leírom, hogy a fentiek tények, semmit nem adtam hozzá vagy vettem el. Ugye milyen hülyén hangzik ez így leírva? De még csak elmondva is. Bárki aki ismer azt mondja, hogy egy lány velem megfogná az Isten lábát. A gond csak az, hogy senkihez nem mehetek így oda. Nem hiányzik mások szánalma a szüleim miatt, és nem is akarom, hogy beképzeltnek tartsanak. Nagyon hiányzik valaki az életemből, de bárki aki tetszik, elsőre csak egy átlagos srácot lát, akiből 12 egy tucat és itt el is vagyok vágva. Hogy lehetne így esélyem egyáltalán ismerkedni? Elsőre talán nincs is semmi bennem ami megfogna bárkit is. Még azt se tudom, hogy pontosan mi a kérdésem, egyszerűen csak remélem, hogy valaki okos leír itt valami tuti tippet. Pozitívan állok hozzá a dolgokhoz, de nem jutok egyről a kettőre. Na erre varrjon valaki gombot. Köszönöm előre is.