Nem tudom mit tegyek, tanácsokra van szükségem?

Kezdjük ott, hogy az esélyem a nullával tendál, most viszont az utolsó szalmaszálat szeretném megtalálni, ezért írok. Ha megfogalmazódott benned a gondolat, miszerint "most jól beoltom, és elmondom neki hogy semmi esélye", akkor kérlek a böngésződ vissza gombja segítségével távozz. Köszönöm.

És most vázlatosan a sztori: 15 éves vagyok (igen, 15- kisfiú, menjek legózni, házim készvan-e már, stb). Voltak már barátnőim, voltak már lányok, akik csak úgy tetszettek. Most viszont a gimnázium elkezdésével megismertem egy hölgyet, akibe olyan szinten beleszerettem, hogy az leírhatatlan. Nem az a bombanő, akit mindenki akar, hanem egy visszafogottabb, nagyon édes, a végtelenségig jólelkű lány, aki ha kell vadmacskává változik. Mindössze egy barátja volt eddig tudtommal. A legnagyobb gond viszont, ami miatt totálisan reménytelennek érzem a helyzetet: szívem választottja 17 éves, 10.es. És ami ennél is nagyobb gond: biztos forrásból tudom, hogy az idősebb pasikra bukik:/

Szeptember végén elkezdtem néha ilyen-olyan indokkal ráírogatni, és közben minnél jobb benyomást kelteni. Eleinte egészen elutasítónak vettem észre, ám az idő előrehaladtával, ahogy megismert, elkezdett már ő is rámírogatni, és a suliban is gyakran összefutunk, ilyenkor pedig hosszasan elbeszélgetünk. Szerencsére jó a beszélőkém, és akár órákat is tudunk úgy beszélgetni, hogy nem fogyunk ki a témából, sokat nevetünk. Telefonon is gyakran zaklatjuk egymást. Mikor egy komoly sérülés miatt kórházba kerültem, minden tájékoztatás, kérés, vagy utalgatás nélkül bejött hozzám, és több mint három órán keresztül bíztatott, beszélgettünk, miközben azt hittem kiugrik a szívem..

Már elkezdtem félni, hogy elkönyvel barátnak, mikor eljött a születésnapja, és vettem neki egy kis apróságot. Nem nagy valamire kell gondolni, egy szívecskés Milkacsoki, meg még egy csoki, asszem merci. Átadtam neki, és láttam rajta, hogy mennyire örül ennek az apróságnak is, megölelt, puszit is adott, és utána ott áradozott, hogy milyen kedves vagyok.

Összefoglalva ennyi az eddigi történetünk, ennek fényében szeretnék tanácsot kérni tőletek: mit tegyek, hogy "férfiként", potenciális társként tekintsen rám, az időspasi-orientáltsága ellenére? Nem sok esélyem van, tudom, de kérlek arra törekedjetek, hogy olyan válaszokat írjatok, amelyek a kapcsolat kiépítésének lehetséges módját írjátok le, nem pedig az esélyeimet lövitek be valahova gyökkettő környékére.

Köszönöm, hogy elolvastátok, várom a válaszaitokat.

Ui.: nem vagyok csúnya, sokan mondták már, hogy jóképű vagyok. viszonylag magas, és nagyon sportos, 7 éve úszom és focizom egyszerre.