Ronda fiúk, ti is szenvedtek minden egyes nap, hogy sok-sok szép lányt láttok, de még csak hozzájuk sem szólhattok, nem ismerkedhettek velük az előnytelen külső adottságaitok miatt?

Kedves Szenvedő Fiúk!

Azért is írtam, hogy önbizalom kell mindenhez, mert én is így jártam fiatal koromban. Girnya, szemüveges, pattanásos, mellben lapos, görbelábú csaj voltam. A kutya rám nem nézett, és ha módjukban állt, a többség gúnyolt érte. Pedig hű de szerelmes voltam egyik-másik fiúba! Szenvedtem is az "alkatom" miatt sokat. Aztán megvilágosodott, hogy mindennek csak akkora jelentősége van, amekkorát tulajdonítunk neki. "Lélekben" elfogadtam magam olyannak, amilyen voltam, és abból próbáltam kihozni a legtöbbet, amivel rendelkeztem. Szerettem táncolni (de ugye nem vitt el senki), és beiratkoztam egy tánciskolába. A lőtéri kutya nem akart velem táncolni, de valakinek mégis muszáj volt a csoportból. Ott megtanultam táncolni mindenfélét, és kiderült, van ritmusérzékem, nem is akármilyen. A sok tánctól tartásom lett, izmos lábaim, megtanultam szépen, nőiesen menni. Sokat dobott az önbizalmamon, pedig nem azért vállaltam be.

Aztán egyszer betévedtem egy szórakozóhelyre a barátnőimmel, ahol senki nem kért fel bennünket. Mi lesz@artuk az egészet, egymással táncoltunk. Utána már hajnalig le sem tudtam jönni a táncparkettről annyi fiú kért fel. Rögtön lett vagy 6-8 fiú a társaságomban. Ez generált újabb önértékelést, és innentől kezdve már nem volt megállás...:)

Az ezek után kapott beszólásokra pedig mentek a frappáns válaszok. Ekkor már nem én pirultam el tőlük:)

Döntsd el, mit akarsz: Sajnáltatni magad, vagy lesz@arni mindenkit, és tudatformálással változtatni magadon (ez nem a külsődre vonatkozik elsősorban!).

#12:

Erről van szó. Remélem sokaknak leesik. Az önsajnálat helyett önbizalom-építés. :)