Van egy 25 éves öcsém, aki átlagos kinézetű, kedves, odaadó, jólelkű és nem önző, ennek ellenére sok "kedves" női honfitársam elutasítja, mert az öcsem "bűn ronda"! Minek csak a jóképű, TÖKÉLETES KÜLSEJŰ pasikat részesítitek előnyben? 29/N

Az élet valamilyen szinten igazságos. 30 éves korukig a nők azt csinálnak amit akarnak, minden az ölükbe hullik, semmiért nem kell megdolgozniuk, mert a szépségükkel szinte mindent elérhetnek. Képtelenek átérezni a másik fél helyzetét pont emiatt, és ezért kegyetlenek.

30 felett fordul a kocka. Az értelmes nőknek ilyenkor már családjuk van. Ez a mai női társadalom egy kis százaléka. A maradéknak, a többségnek pedig tik-tak gyorsul a biológiai óra, de már a kutyának sem kellenek, mert a szépségük erősen fonnyadozik, belső értékeik pedig soha sem voltak. A harmincas férfi viszont maga lehet az istencsászár ebben a korban, hiszen ilyenkor már jól keres, van egzisztenciája, és a fiatal ostoba libák, és nagyjából minden más nő is megőrülnek a pénzért. Továbbá sok férfi, aki fiatalon előnytelen külsejűnek számított, a vékonyabb alkata, vagy kölyökképe miatt ilyenkorra megemberesedik.

Nem lehet, hogy rossz helyen keresgél?

A barátom sem adonisz (alacsonyabb, nálam, szemüveges), és sok-sok évig pár nélkül is volt, de csak mert olyan lányokat keresett, akiknek a külső számít, a belsőre fittyet hánynak.

Aztán a barátnőm felvilágosította, hogy ő meg sem érdemli ezeket a felszínes - bár kétségkívül tök dekoratív - lányokat... aztán meglátott engem, aztán körülbelül négy hónap után (ebben volt egy szilveszteri másfél órás kitartó győzködés, hogy ne parázzon) el mert hívni randira (félt, hogy visszautasítom, nem tetszik majd, stb.). Először nem jött be, ám mivel belsőre totál megfogott, újabb és újabb esélyt adtam neki, most már fülig belé vagyok zúgva. :)

Szóval amondó vagyok, menjen olyan helyekre, mi lehet, "gáz" - pl. könyvtár -, ám ott biztosan talál normális csajt. Viszont ne utasítsa el a csúnyácska lányokat, mert akkor nem fair.