Miért nem hiszik el a fiatal, egyedülálló anyukák, hogy nem zavar, hogy van gyerekük?

Pedig ez nem így van.

A legtöbben örülnek ha egy pasi komolyan érdeklődük utánuk és főleg h nem zavarja hogy gyereke van.

De ugyanúgy nekik sem szimpatikus mindenki , lehet azt érzik hogy csak dugni akarsz.

Szerintem ez nem olyan, hogy zavar/nem zavar, hanem elvállalom-e hogy nevelem más gyerekét,vagy sem.

HA Azt mondod, hogy nem zavar, az azt is jelenti, hogy azért nem is szereted, csak úgy van...

Én érzek magamban annyi szeretetet, és törődést, ami egy anyukának, és a gyerekének is elég.

De sajna nem volt még ilyenben részem, hogy egy gyerekes nővel kerüljek kapcsolatba.

Mondjuk nem mondanám, hogy nem számítana, meg hogy nem érdekelne, de semmiképp sem lenne hátrány, és ha megismertem mindkettőt, akkor mondanám, hogy képes vagyok-e szeretni mindkettőt.

Mert szerintem egy normális anya csak akkor adja magát valakinek, ha az illető képes szeretni a gyerekét is.

Szerintem itt nem ez a probléma. Ha az egyedülálló anyuka ismerkedni akar, akkor nyilvánvalóan olyat keres, akit nem zavar a tény, hogy van gyereke. Ha nem akar ismerkedni, akkor azért hajt el, vagy pedig a személyiséged nem jön be neki. Én nem tudom elhinni, hogy valaki úgy hajtott volna el, hogy arra hivatkozott, hogy nem hiszi el, hogy nem zavar a gyerek... vagy akkor csak ürügy volt.

(Ezt egyedülálló gyerekes anyukaként írom)