Ha két ember alapvetően annyira nem tér el, de az egyik szeret bulizni járni, a másik pedig utál, akkor még később jól kijöhetnek, vagy inkább nem kéne erőltetni az ismerkedést az ilyen embereknek?

Egy kapcsolatban, ha azt akrják, hogy működjön hosszú távon, akkor MINDKÉT embernek igazodnia kell egy kicsit a másikhoz.

Eleinte nyűgös lesz, de előbb-utóbb meg lehet szokni és kialakítani azt a rendszert, ahol mindketten jól érzik magukat.

Sajnos a bulizás azért érdekes számomra, mert sokan még 35-40 éves korukban is hajlamosak rendszeresen csinálni. Persze ugyanúgy isznak, dühöngenek, hangoskodnak, mint amikor 20 évesek voltak. Mindez szerintem oda vezet, hogy elmegy a józan ítélőképessége és nem bír majd magával otthon. Ugráltat és szid mindenkit, összetöri a fél házat.

A nagy kérdés, együtt akar-e élni valakivel és szeretni akar-e valakit, vagy csak saját magát imádni, saját magát szórakoztatni?

44/F

Ilyesmi helyzetben voltam már én is. Ő volt a bulizós, én meg az, aki nem nagyon van oda érte tartósabban (azért nem utálom, de nem is nekem találták ki). Végül mi megbeszéltük, hogy nem nyaggat folyton ezzel, de ha mégis van kedvem, annak örül, én pedig nem kezdek féltékenykedni, és nem is volt probléma. Néha-néha mikor úgy éreztem, elmentem vele, máskor meg ment a barátaival. És elég hosszú kapcsolat volt, szóval megoldható.

De amúgy így, hogy már kijelentette, hogy nem akar komolyabbat stb, én sem tudom, hogy van-e értelme.

21/L