Fiúk! Randiznátok, vagy járnátok személyiségzavaros lánnyal? Nem zavarna?

Az Elkerülő személyiségzavar fő jellemzője a többiekkel szembeni távolságtartás, elkerülés, "kívülállóvá" válás. Ők azok akik aktívan fordulnak el a társkapcsolatoktól, kerülik azt. Az elkerülő személyiség "kívülállóvá" válásának oka: túl érzékenyen reagál a társas tér ingereire és mások érzéseire, hangulatjelzéseire, főként ha ezekből visszautasításra vagy megalázó utalásokra következtet. Szorongás tölti ki gondolataikat és zavarja meg viselkedésüket, s azért tartanak távolságot, hogy kivédjék az előre elképzelt lelki fájdalmat. Szemben például a passzív szkizoid személyiséggel aki azért kerül a margóra, a közösség peremére, mivel nincs meg a kellő érzelmi képessége, ami sikeres társkapcsolatokat tenne lehetővé, s így állandósult reaktív tompaság, kietlen érzelmi élet, pontatlan-homályos gondolkodás jellemzi, addig az aktív elkerülő személyiség azért kerül a társadalmi élet szélére, mert ő tartósan és rendszeresen túlreagál, feszülten éber, kapcsolataiban bizalmatlan, affektív élete diszharmónikus és ez gondolkodását is megzavarja.

Az ilyen személyiségzavarban szenvedők számára tűrhetetlen feszültséget okoz mások társasága. Elemi belső szükségletük a mások és önmaguk közötti távolságtartás. Valamilyen mágikus kört vonnak maguk köré, amelyen belülre senki sem léphet. Nem akarnak kapcsolatba bonyolódni, nem kell nekik senki, nem engedik, hogy mások hassanak rájuk. Általában hajlanak mindenféle érzelem elfojtására, sőt már azok létét is tagadják. Kibúvót keres, óvatoskodó, halogató. Az elutasítással szemben túlérzékeny, kapcsolatokba akkor hajlandó csak lépni, ha jó garanciák vannak a kritika nélküli elfogadásra, s jellemző rájuk még az önbizalomhiány is. Már a korai felnőttkorban megjelenik.

Elkerülő személyiségzavar létéről akkor beszélhetünk ha az alábbiak közül legalább négy megvalósul:

1., kritikára, egyet nem értésre könnyen megsértődik

2., nincsenek közeli barátai vagy bizalmasai (vagy csak egy ilyen van), s azok is a legszorosabb rokonság tagjai közül kerülnek ki

3., addig nem enged közel magához senkit, amíg nem biztos abban, hogy szeretik

4., kerüli az olyan társadalmi, hivatás- és foglalkozásbeli tevékenységeket, amelyek érdemi interperszonális kapcsolatokkal járnak, és például még az előrelépést is visszautasítja, ha az fokozottabb társadalmi szerepléssel jár

5., társas helyzetekben félénk és szűkszavú, mert attól fél, hogy valami nem megfelelőt vagy bolondságot mond, vagy képtelen például egy kérdésre válaszolni

6., fél attól is, hogy mások jelenlétében zavarba jön, s ezt elpirulással, sírással vagy a szorongás jeleinek kimutatásával elárulja

7., lehetséges nehézségeket, fizikai veszélyeket vagy kockázatokat eltúlozza, amelyek valamilyen egyébként megszokott, de az ő szokásos rutinján kívül eső tennivalójával járhatnak; például lemondja társasági terveit, mert elővételezi, hogy már az odajutás olyan erőfeszítésbe kerül, hogy ki fog benne merülni.