Reális, hogy 30,5 évesen eljött az a pillanat, hogy már nem érdekelnek a nők, már nem érdekel semmi csak a munkám, mert ha eddig egyetlen nőnek sem kellettem (szűz férfi), akkor már lőttek a dolognak és ideje másnak élnem?

El vagyok mélységesen keseredve, hogy egy nem utolsó férfi (kedves, 2 diplomás, család centrikus-bebizonyítanám, ha lehetne kinek, sportos, bár roppant magának való)egyetlen nőnek sem kellett sosem, holott nálamnál ezer meg ezer ,,rosszabb" (bár már nem tudom mi a rossz), részeges, züllött alaknak is lett párja, családja ennyi évesen. Ez van, ideje más felé fordulni mostantól. Eddig sem volt jó kinézetem, de most 30 felett már azért néhány ránc, elmélyült orr melletti bőr, mélyülő homlokráncok stb jelzik, hogy már nem vagyok az igazi, na nem mintha eddig az lettem volna. Másban is lehet boldog az ember. Anyámat sajnálom csak, ki van készülve, hogy soha senkim sem volt (nem vagyok anyuka pici fia, ezt közlöm előre) és már ő sem hisz abban, hogy lesz, unoka is ,,nuku". Hogy lehet ezen túllépni?