Mennyire normális, hogy 25 évesen még ott tartok, hogy csak álmodozom arról, hogy lehet valaha egy szép barátnőm, mert még sosem jött össze?

1-es, hát tudom, én nem csak álmodozni szeretnék róla, csak eddig ha próbálkoztam, mindig kudarcba fulladt.

2-es, hát nem csúnya, hanem átlagos barátnőm volt már. Tudom hogy ez szubjektív, de pont itt a probléma, hogy én csak átlagosnak láttam őket, és hiába tetszett a személyiségük, sosem éreztem azt az igazi lángolást, hogy na nekem ő kell. Márpedig valódi szenvedélyt szeretnék érezni.

"Ha kiismered elég mélyen és megfog a belső akkor nem fog zavarni, hogy "átlagos"...neked ő lesz a legfontosabb a világon!"

Pedig eddig sajnos ez sosem így történt.. Párszor megpróbáltam, hogy belementem egy kapcsolatba annak ellenére, hogy külsőre nem igazán vonzódtam, hogy hátha idővel ez elmúlik. És mindahányszor tönkrement a kapcsolat, nem éreztem igazi szenvedélyt, és elégedetlen voltam. Nekem kell az, hogy ha ránézek a barátnőmre, akkor úgy érezzem, hogy megőrülök érte, nem csak hogy még éppen elmegy.