Mennyire normális, hogy 25 évesen még ott tartok, hogy csak álmodozom arról, hogy lehet valaha egy szép barátnőm, mert még sosem jött össze?

"Tessék elmenni kondizni, plasztikai sebészhez, márkás ruhákat venni, fodrászhoz, kozmetikushoz és akkor jönnek majd a hasonló kaliberű lányok."

Ezek megvannak (kivéve a kozmetikust meg a plasztikai sebészt, ezeknek nem érzem szükségét), tudom, hogy nekem is formában kell lennem, ha hasonló barátnőt szeretnék. A gond inkább ott van szerintem hogy nincsenek a környezetemben nagyon lányok, sosem kerülök új nők közelébe, maximum idegeneket szólíthatnék le.

"ne a külsőt lásd! a belsőre koncentrálj...milyen kedves, figyelmes, aranyos, szeretettel teljes, gondoskodó.."

Figyelj hidd el hogy én ezeket megláttam, de mégsem keltettek vonzalmat. Ezért is vívódtam sokáig, mielőtt véget vetettem volna egy ilyen kapcsolatnak, hogy egy ilyen értékes személyiségű lányt miért küldök el.. De ha egyszer nincs vonzalom, akkor nincs, ez nem döntés kérdése.