Lányok! Titeket zavarna ha első randin egy csokor virágot kapnátok?

En most megmondó leszek akkor. Vacsi + virág. Az a baj, hogy ferfi fejjel gondolkozol. Most ha a no elso randin kap virágot, es vacsit, azzal azt az üzenetet kozvetited nem vagyok túl érdekes ember, de nézd hogy a tenyeremen hordozlak. A másik problema, mi van ha a lánynak nem fogsz tetszeni, tiszta ciki lesz, hogy ekkora koritest csinálsz, mert ez mar egy komoly tradicionális randi. S ha meg vannak a formalitasok akkor bizony előkerülnek a fejekben az elvárás listák s lehet neked, lehet neki valami nem fog kipipalodni.

Elso randihoz a legjobb a sétálos beszélgetős helyszín, de fizetesz egy forró csokit, teát az is kiváló. Ha ismered is a not, en akkoris azt tanácsolom legyen ez a második randi, s akkor lehet virágot vinni.

31f

20: Lehet az is, hogy nem csak időben tér el, hanem lakhely szerint is más a kultúra.

Ahol sokféle ember él együtt, nem csak minden társadalmi réteg, koldusok és dúsgazdagok, hanem minden rasszból is, olyanok is, akik csak 2 hete élnek Magyarországon, ott teljesen természetes, ösztönös dolog, hogy nem alap, hogy mindenkinek az a kézenfekvő, ami neked, és illik előbb kérdezni.

"Biztos. De a legtöbb embernek, tudod, fel sem merül, hogy étteremben tud enni, az emberek egy éttermi menü árát egy hétre kell beosszák általánosságban nem csak élelemre, hanem az összes szükségletükre. És avval sincsen tisztában, hogy szabad ilyen szivességet kérni egy étteremben. Bennem sem merült fel a fentiekből egyik sem."

Jaj, neeem ááár. A "csóró vagyok és felháborít, hogy más meg nem az, de írok 15 sort, hogy sajnáljatok, és rosszul érezzétek magatokat miatta" típusú válaszok már ide is begyűrűznek?

24. Szerintem meg pont azt közvetíti, hogy érdekesebb, mint a mostani pasik 80%-a, mert azoknak eszébe se jutna virágot venni, vagy ha eszükbe jut, akkor nincs hozzá merszük.

Lelépni meg egy csokor virággal is lehet, ha nem tetszik az illető, legalább lesz valami szép pár napig otthon.

23: Nem veszed figyelembe, hogy ahány család, annyiféle nevelés.

Én lányként úgy tanultam otthon, hogy magamat kell fenntartanom, és nem is láttam másra példát a környezetemben.

Amikor fiú társaimmal elkezdtem szórakozóhelyekre járogatni, ők is az őket egyedül nevelő, napi 14 órát éhbérért güriző mamájuktól kapott pénzecskéjükből költöttek kólára, mint én, fel sem merült, hogy meg tudnának hívni, vagy hogy én meg tudnék hívni valakit.

Ha valakiről tudom, hogy bőven megkeresi az árát, akkor persze szivesen elfogadom, de ha nem ajánlja fel, nekem eszembe sem jut, hogy kérjem/elvárjam. Mert a nélkülözés sokkal elterjedtebb, mint az, hogy valakinek ez nem gond.

26: "Jaj, neeem ááár. A "csóró vagyok és felháborít, hogy más meg nem az, de írok 15 sort, hogy sajnáljatok, és rosszul érezzétek magatokat miatta" típusú válaszok már ide is begyűrűznek? "

Akkor újra, szájba rágósan.

Csóró vagyok, mint a legtöbb itteni hozzászóló, ezért NEM SZOKTAK MINKET ÉTTEREMBE VINNI RANDIN, és azt sem tudtam, hoyg tteremben lehet kérni vázát neki, és EZÉRT NEM JUTOTT eszünkbe, hogy NEM A KEZÜNKBEN KELL VIGYÜK A CSOKROT ÓRÁKON ÁT, és EZÉRT ÍRTUK AZT, HOGY NE ADJON VIRÁGOT, MERT NEM AKARJUK CIPELNI.

Ha le lehet tenni, akkor persze hozhat virágot.

"Mikor mondjuk a két különböző anyagi helyzetű összejön, és akkor a fiú elvinné a lányt jobb helyekre, akár nyaralni is, de neeem nem lehet, mert Terike önérzetes és ő csak a Margit szigeten tud sétálni mert az ingyen van"

Oké.

ebben az esetben félreértés van.

Terike abban a hiszemben van, hogy ki-ki alapon mennének, és ő nem tudja kifizetni a magáét.

Ha nem mondod, hogy az meghívás, ajándék, akkor honnan tudhatná?

Ha meg mondtad neki, akkor is érezhette úgy, hogy túl nagy az ajándék, mait ő képtelen elfogadni.

Nem mindenki tud elfogadni. Még a jogos jutalékukat sem.

Pl. nálunk a családban nem tudnak elfogadni. (Nagymamám évtizedeken át fodrászolta az egész házat és rokonságot úgy, hogy még a kellékek költségeit is ő állta, mert hát ciki ismerőstől elfogadni bármit is, illetlenség.

Nekem a legtöbb ismerősöm így gondolkodik.

Inkább adnak, de nem fogadnak el, mert az pofátlanság.)

Nekem ilyen már fordítva volt, szivességi alapon akartak nekem juttatni dolgokat (kedvesem), legalábbis a gesztus az volt, és közben derült ki, hogy úgy gondolta, hogy én azt fizessem ki. Tisztában volt vele, hogy képtelen vagyok kifizetni.