Kedves hölgyek! Ti hogyan viszonyulnátok egy olyan férfihoz akinek hosszú időn át pszichiátriai problémái voltak de magára talált?

Az attól függ, hogy milyen pszichiátriai probléma, és mitől jött helyre.

Ha tetszene, ez nem befolyásolna. Megérteném, mindenki megérdemel az élettől egy új esélyt.

Ne haragudj, de én nem mernék kockáztatni, nekem a családomban több generáción keresztül is előfordult ilyen, minimálisra akarom csökkenteni a kockázatát, hogy továbbadjam a következő generációnak, mivel a hajlam öröklődhet.

Én is őszinte vagyok, nem akarom a másikat téves reménykedésben ringatni. Aki nem élte át azt, amit én a pszichiátriai beteg anyám mellett átéltem, az el sem tudja képzelni, mennyire nehéz egy ilyen beteggel. És ő is volt tünetmentes, aztán meg váratlanul újra robbant. Az orvosát legszívesebben feldobnám, hogy felelőtlenül végzi a munkáját.

Szedi a gyógyszereit, mégis egyre rosszabb az állapota. Nem akarok még egy ilyen embert a családomba, és nem akarom, hogy a gyerekeimen előjöjjön. Lehet, hogy én is hordozom a betegséget, de rajtam nem jött elő, és én tudatosan figyelek is magamra, de ha a páromban is benne van, és bennem is, és gyerekünk lesz, a gyereken biztos előjön. Én meg ezt el akarom kerülni. Te érted az én álláspontomat? Nem akarok pszichésen beteg utódokat. Ezeket a betegségeket a legnehezebb kezelni, és a társadalom nagyon előítéletes az ilyen betegekkel. Én anyám mellett majdnem összeomlottam. Szerencsére még időben el tudtam költözni, de nem sok híja volt.

Nem értettél meg. Ez egy időzített bomba, és a hajlamot nem tudják belőled kiirtani, az benne van a genetikádban. Lehet, hogy soha többé nem jön elő, de továbbadhatod, és ha mindkét szülő továbbadja, a gyereken előjön, és lehet, hogy rajta már nem tudnak segíteni. De tudod, mit? Gondolj, amit akarsz, legyek én a gonosz mumusod, ebben én akkor sem kockáztatok. Legyen szerencséd, és kívánom, hogy olyan párt találj, akinek ettől a betegségtől mentes a génállománya, és soha ne tapasztaljátok meg, amit nekem kellett.