Lányok, én miért nem kellek nektek?

De kell lennie valaminek, amit már első ránézésre meg lehet állapítani. Mert én amikor vásárolni megyek és sorra kerülök a kasszánál sosem köszönnek rám a lány kasszásnők, pedig az előttem állóra és az utánam álló személyre is kedvesen ráköszönt és mosolygott és még a szemükbe is nézett. Rám viszont sosem, nem is néznek rám, azt sem mondják köszönöm, mosoly meg pláne nem. Szóval valamiért már az elején elutasítóak velem és nem tudom mi lehet, hiszen nem látom magamat. Ez csak egy példa volt, de ezt tapasztalom szinte mindenhol, minden élethelyzetben. Azért jó volna ha sikerülne kiderítenem, de ahhoz őszinte nők kellenek, akik megmondják a szemembe, hogy mi a baj. Csak sajnos sosem mondják meg, inkább elhallgatnak és nem írnak vissza.

Valaki akiben van egy kis segítő szándék, segítene? Köszönöm.