Összejöjjek a viszonzatlan régi szerelmemmel, aki hirtelen elkezdett érdeklődni irántam?

Évekkel ezelőtt nagyon odavoltam a lányért, akivel jó ideje barátok voltunk, de akkor egy többéves se veled se nélküled kapcsolatban volt. Az akkori párja egy magas jóképű szőke férfi volt, de folyamatosan megalázta, és többször meg is verte.

Én az a tipikus tutyimutyi semmilyen, átlagos nice guy voltam. nem az a passzív aggresszív siránkozós fajta, de például minimális önbizalmam volt, introvertált, hasonlók... De úgy éreztem, hogy nagyon sokmindenben hasonlítunk, rengeteget beszélgettünk, úgy éreztem, hogy a lelki társam.

Próbáltam közelíteni felé, és összejönni vele, amikor már nagyon a vége felé járt kapcsolatuk, de mondta, hogy nem bír csak úgy kilépni egy ilyen hosszú kapcsolatban. Aztán megismert egy másik jóképű , magas srácot, és azonnal otthagyta a régi exét. Ezen nagyon kiakdtam, de nem csináltam belőle hisztit, magamban tartottam. Megkérdeztem, hogy miét, azt mondta, hogy egyszerűen nincs köztünk kémia. Egyre kevesebbet beszélt velem, távolságtartó lett velem.

Viszont ugyanígy alakult ez a kapcsoalta is. Erről a srácról is kiderült, hogy agresszív, és gyakran elpattan nála a húr, és nem kellett sok, hogy nagyon lekezelően bánjon a barátnőjével. Eltelt másfél év, és vagy 4x szakítottak az elmúlt 1-2 hónapban. Az egyiki lyen esetnél, már hetek óta nem nagyon szólt hozzám a lány, majd rámírt, hogy hiányzok, és jó lenne megint annyit beszélni mint régen. Pár mondat után kiderült, hogy részeg, és épp akkor dobta ki a csávó. Mondta, hogy teljesen kiborult mikor mondta a csávó, hogy tuti biztos, hogy nem fogja soha megkérni a kezét.

Azóta találkoztunk többször is, és folyamatosan célozgat rá, hogy össze kellene jönnünk, régen mennyire összeillettünk. A napokban áthívott magához aludni, filmezni, amire eddig nem volt példa.

De nagyon bennem van, hogy csak kényszerből viselkedik így velem. Amióta ismerem, az elmúlt 10 évben kb nem volt egyedül egy hónapot sem, még mindig a szüleivel él, és nagyon nem önálló, a fiatalkori álmai, mind sorra meghiusultak, vagy nem akaródznak összejönni. A környezetünkben, így 30 felé sorra jegyzik el a lányokat, vagy házasodnak meg, és úgy érzem ez is egy nyomásként van rajat, és én csak egy biztonságos választás vagyok a csalódások után, van lakásom, ha nem is vagyok gazdag, de anyagilag is egész jól állok, végig rendes voltam vele, és szeretem.

Én bár odavagyok érte, de mindig arról álmodtam, hogy a párom is hasonlóan érezzen irántam. És nem hiszem, hogy hirtelen, így megváltoznának a dolgok, vagy a kémia, egyszerűen csak belefáradt a párkeresésbe. Vagy ez az egész vágyálom csak illúzió, és tündérmese?

Volt már valaki hasonló cipőben? Mi lett a vége? Ki mit tenne a helyemben?