Szerintetek mennyi ideig elfogadható, hogy a másik nem ér rá?

Én is voltam ilyen srác, hogy abszolút csak félszívvel álltam az ismerkedésekhez, azt hittem "elég" a heti-kétheti találkozó.

A korábbiak jól írták, hogyha tényleg akarna, akkor szánna rád időt.

Lehet hogy túlvállalta magát és tényleg állandóan sulizik. De akkor meg nem jött rá, hogy most nincs ideje kapcsolatra, felesleges ismerkednie is, mert nem tudja azt értelmesen összehozni.

Egyetemisták vagyunk a párommal, mi heti 1x-2x tudunk találkozni, néhány órára max. Egy barátnőmmel és a párjával ugyanez a helyzet. Nem mondom azt, hogy nincs igaza az előttem szólóknak, de én kicsit máshonnan közelíteném meg. Elsőéves egyetemisták vagyunk, előtte már gimiben együtt voltunk. Nem igazán hittem el ezt a "tanulnom kell "szöveget én sem, egészen addig, amíg nem szembesültem vele konkrétan, hogy mennyire nagy a szórás egy - egy zhn akár az adott egyetemen, és h mégcsak napközben sem tart szünetet, hogy meglegyen a beadandója stb. Azzal is tisztában kell lenni, hogy az egyetemek és a szakoknál nagyon mások az elvárások, vannak belehalós szakok, és olyan lazák, amik valóban lehetőséget adnak arra, hogy a legszebb és leggondtalanabb éveim legyenek. Én spec nem érzem ezt, de a barátomé még húzósabb. Mindamellett, mindkettőnknek hiányzik a másik, és próbáluk mindig egyeztetni a találkozásokat, sokat beszélünk neten stb, mindkettőnknek fontos. Javasalom, hogy vele beszéldd meg. Vannak ténylegesen olyan srácok, akik munkamániásak, vagy nagyon beleássák magukat a dolgokba, de vannak, akiknek tényleg csak kifogás. Járj utána, hogy nála hogy van ;)

A chates dolog inkább, ami nem tetszik, olyan nincs, hogy nem érdekled, egy normális párkapcsolatban.