Jól gondolom, hogy nem úgy kéne kinéznie egy randinak, mintha egy állásinterjú lenne?

Azért nagyon nem mindegy, hogy milyen korosztályról beszélgetünk.

Vegyünk egy nőt, 30 éves. A randipartnere 35, és kiderülne, hogy ő bizony otthon lakik. És nem átmeneti megoldásként, mert épp megszűnt az albérlete. Hanem tartósan él ott, mert ez milyen kényelmes...

Nos részemről nem lenne második randi.

Nem az a probléma, hogy nem tud saját lakást venni, hanem az, hogy nincs meg benne az önállóságra való törekvés. Ha valaki 30-35 éves koráig a mamahotelben lakik, hogy lesz később önálló? Vagy majd mindent a barátnőtől vár, főzés, mosogatás stb?

Kevés olyan kivétel van, akik szülőknél élnek és igazán kiveszik a részüket az otthoni munkákból.

Én nagyon vártam, hogy végre saját háztartásom legyen.

De nézhetjük fordítva is. Képzeld el amikor a 35-ös felnőtt férfi rájön, hogy a 30-as elvileg felnőtt nőre, még mindig anya mos és főz.

Szerinted ez tényleg rendben van?

29N

"De nézhetjük fordítva is. Képzeld el amikor a 35-ös felnőtt férfi rájön, hogy a 30-as elvileg felnőtt nőre, még mindig anya mos és főz.

Szerinted ez tényleg rendben van? "

Ez most nagyon tetszik, különösen, hogy egy nő írja!

Ugyanis (férfiként) gyakran tapasztaltam, hogy ez a legyen lakása, meg ne a mamma hotelben lakjon elvárás kicsit egyoldalú.

Randik során (de akár női barátokkal beszélgetve) én is találkoztam 28-32 éves nők szájából azzal a mondattal, hogy egy férfi lakjon egyedül, nehogy már az anyukája mosson/főzzön rá. Tehát ez egy komoly elvárás. Viszont rengeteg olyan nő is támasztja, aki otthon lakik, és az anyukája főz/mos rá.

Ez szerintem főleg akkor visszás, mikor kiderül, hogy a hölgynek valami igazi hivatása van (tanár, szociális munkás, stb), ami fontos munka, csak éppen pénzt nem lehet vele keresni, így aztán esélye sincs az elköltözésre, de gyakran még egy albérletre sem.

Innentől viszont saját lakással rendelkező férfiként is azt érzem, hogy a hölgynek azért van mindenféle elmélete arról, hogy mennyire káros a szülőkkel laknia egy férfinek, mert neki valójában egyetlen esélye van arra, hogy otthonról elköltözzön, ha lakásos férfit talál.

Pedig, ahogy Te is írod, egy harmincas nőnél sem vidámabb, ha otthon él a családjával, sosem kellett saját háztartást vinnie, sosem kellett megtanulnia, hogy mivel jár az, ha nem apu cseréi a villanykörtét, és anyu tudja, hogy kit kell felhívni, ha csöpög a csap, vagy mivel jár, ha elfelejt dec. 24-én bevásárolni, és másnap zárva az összes bolt, a hűtő meg üres.

Akkor erről mi a véleményetek? 37 éves pasi, 18M a bankszámláján, amit ő tett félre a fizujából (20 éves kora óta dolgozik). Szülői házban lakik, de úgy, hogy teljesen külön lakás, tehát 2 szoba, konyha, fürdőszoba. Külön mosógép, minden külön, háztartást vezet külön.

Két bibi van: Az egyik, hogy ez az egész a szülői házban van a tetőtéri szinten. A másik, hogy külön feljáró nincs kívülről, tehát belül járkál fel.

Nekem nőként nagyon zavaró, és cseszheti a félretett pénzét, de valahol gond van a fejében, ha nem vett lakást, és mégis a szülők felett lakik, még ha anyagilag és máshogy is független, akkor is.

Amúgy arra nem szoktatok gondolni, hogy azért (lehet) elvárás, hogy külön lakjon a férfi (akár saját lakás, akár bérelt lakás), hogy legyen hol...?

Azért egy bizonyos kor felett szerintem baromira kínos tud lenni, ha a szülői házba visz haza szexelni, szerintem.

#13

Nekem az a véleményem, hogy mindenki annyit várjon el amennyit ő maga is bele tud adni.

Amíg nem laktam külön addig, csak csendben örültem ha a másik fél önállóan élt. Ha pedig otthon szülőkkel, akkor eszembe se jutott szóvátenni, hiszen akkor még nekem is anyukám mosott rám és apa szerelte a csöpögő csapot.

A hivatással kapcsolatban felhozott példád egész jó, de nem teljesen fedi a valóságot. Nekem is az említettekhez hasonló hivatásom van (kórházban), és valóban nem keresem halálra magam. Cserébe viszont halálra dolgozhatom magam :D Mégis külön élek. És amíg otthon voltam addig meg félre tudtam tenni.

Van olyan fiatal óvoda pedagógus ismerősöm, aki szintén 29 és köszöni szépen eszébe sincs anyukát és apukát "elhagyni" mert akkor neki kéne intézni a saját dolgait. És ő nevelgeti az apróságokat az oviban?! Döbbenetes.

Felvetődött itt az egy házban két lakás lehetősége. Szerintem abba semmi rossz nincs, legalább van kert. Viszont abból a 18 millióból csinálhatna egy saját bejáratot.

Nálunk is áll ez a lehetőség. Mindketten egy családi házból költöztünk egy panelba, ahol erkély sincs. Belebetegszem...

A szüleim háza nagy, lenne lehetőség külön lakást kialakítani. Gondolkozunk is rajta, hogy később gyerekkel, hogy ő is kertes házban élhessen.

Meglátjuk, nyilván ez sok nehézséggel jár azért.

29N (#11)

16: a hivatással kapcsolatos részért elnézést, nem bántónak szántam.

(Nekem is van olyan barátom aki az EÜ és a pedagógia egyik legkeményebb határterületén dolgozik, és néha én szégyenlem magam, hogy a társadalom mennyire "becsüli" meg az ilyen embereket, pedig ha valakik keményen dolgoznak, akkor azok pont ők.

Na meg idén töltöttem egy kis időt kórházban, megörültem az egyik vizsgálóban egy ismerős nővérnek, erre kiderült, hogy ő gyakorlatilag haza sem ment az elmúlt pár napban, tehát van elképzelésem, hogy hogyan megy ez).

Bocsánat, ha rosszul fogalmaztam, erre figyelni fogok a jövőben!

Inkább arra akartam célozni, hogy szerintem egy egyedülálló embernek ha nincs lehetősége egyedül lakást venni, akkor úgy korrekt, ha azt mondja: "keresek egy aranyos férfit, együtt megteremtjük, legyen az vásárlás, vagy albérlet", nem azt, hogy "keresek valakit, akinek már megvan".

"Akkor erről mi a véleményetek? 37 éves pasi, 18M a bankszámláján, amit ő tett félre a fizujából (20 éves kora óta dolgozik). Szülői házban lakik, de úgy, hogy teljesen külön lakás, tehát 2 szoba, konyha, fürdőszoba. Külön mosógép, minden külön, háztartást vezet külön."

Vannak rokonaim Nyugat Európában, és náluk ez teljesen természetes. Több generációs családi házakban laknak, külön háztartást visznek, de addig nem költöznek el, amíg nincs komoly kapcsolat, esetleg házasság.

Ők is közben erősen spórolnak, hogy később ha elköltöznek, akkor meglegyen a szükséges pénz, de azért nincs az, hogy 2 percenként benyit anyuci, hogy kér e valamit.

Szóval szerintem ez csak nálunk Mo-n van túltolva, és néha emiatt rokkannak az emberek bele mindenféle hitelekbe.

"Azért egy bizonyos kor felett szerintem baromira kínos tud lenni, ha a szülői házba visz haza szexelni, szerintem."

Egyet kell értenem. (megjegyzés: Van saját lakásom)

De ha nem lenne, akkor miért csak a férfinek fontos, hogy külön lakjon? Mehetnek a csajhoz szexelni. Vagy ha neki sincs külön lakása, akkor nem ugyanolyan ciki egy nő esetében is?

Számomra az nem világos, hogy a külön lakhatás megteremtése miért kizárólag a férfi felelőssége, és ha neki nem jön össze, akkor miért ciki nála?

A nőkre miért nem vonatkozik ugyanaz? Szerintem pedig úgy lenne logikus. Mégis férfitől még sosem hallottam, hogy szóba sem áll olyan nővel, akinek nincs lakása, nőtől meg elég gyakran.

#17

Nem volt az írásodban semmi sértő :)

Csak le akartam írni két végletet, érzékeltetve azt, hogy ha valamit el akarunk érni akkor azért nem lehetetlen