Lányok, mennyire fogadjátok el, hogy egy férfinek szüksége van szabad térre egy kapcsolatban?

Mivel nekem is szükségem van szabad térre, ezért abszolút megértem. Távkapcsolatban vagyunk a barátommal egyelőre, napi 1-2 órát beszélünk telefonon. Ez mindkettőnknek elég, amikor együtt élünk úgyis többet leszünk együtt, bár munka miatt akkor sem 0-24-ben persze.

23/N

*Férfiak, mennyire fogadjátok el, hogy egy férfinek szüksége van szabad térre egy kapcsolatban?:D

Mert az egy dolog, hogy neked szükséged van erre, az meg egy másik, hogy a nőnek is szüksége van erre. És ha az egyik megadja ezt neked, akkor a másiknak meg kell tudnod adni-szintén.

Az nem működik, hogy egyoldalúan te megköveteled, ugyan akkor a társadat meg bekorlátozod:D

Attól függ mit értesz szabad tér alatt. Mi például "úgy csináljuk" hogy párom ha van valami táncos cucc vagy valamelyik barátja felhívja hogy igyanak meg valamit és épp nincs programunk elmegy aztán el van velük én ugyanígy vagyok a barátnőkel de ez nem azt jelenti hogy minden hétvégén lelép bulizni vagy órákra adott esetben napokra eltűnik se szó se beszéd mert hogy ő épp térre vágyik.

Amíg jelezzük egymás felé ki merre van addig nincs féltékenykedés. Persze nem kell lejelentkezni csak annyi hogy holnap este elmegyünk egyet pizzázni/táncolni/stb este jövök. Rühellném ha óránként hívogatna de attól is rosszul lennék ha csak úgy eltűnne. Szerintem ez így "egészséges". Ha titkolózás van akkor miért élne a bizalom? Ha viszont mindenki tudja kb merre van és mit csinál a párja és nem derül ki hogy hazudott akkor indokolatlan a féltékenység.

Kérdés hogy te mennyire linkeskedsz?

4 Mindenki ezt mondja, aztán amikor meg beleszeret az adott nőbe, akkor minden módon próbálja meg bekorlátozni, és féltékennyé tenni, otthon tartani.Csak azért, hogy biztonságba érezze magát.

Szóval az amit írtál egy jól hangzó mondat, csak éppen nem működik egyetlen férfinél sem. Maximum azoknál, akik csak el vannak az adott nővel, de nem szerettek belé.

Szinte alig van kivétel, aki ne az első bekezdésben lévő dolgokat alkalmazná. Életemben összesen ha 1-2 ember tudta, pedig volt pár udavarlóm..

Jól mondja a harmadik(?), azért a megfelelő kommunikáció és a mértékletesség nem mindegy. Ha neked a "szabad térre" van szükséged dolog azt jelenti, hogy az összes szabad estéd külön szeretnéd tölteni, akkor az azt hiszem, érthető a nő szempontjából is, miért probléma. Nyilván azzal a legtöbb normális, egészséges lelkületű ember egyetért, hogy kellenek külön programok, a legtöbb párkapcsolatban ez elég jól meg is tud valósulni, de azért nem mindegy, hogy ez úgy néz ki, hogy három napig nem hallok felőled, azt se tudom hol vagy, mit csinálsz, kivel vagy, élsz-e még, rendőrt hívjak vagy kórházat, szóval érted, vagy hogy szólsz előre, hogy elmész sörözni a haverokkal, majd este jössz.

Amúgy nagyon sok nő van, akinek a háta közepére se hiányzik a társa a nap minden órájában, értelemszerűen ilyen típust kell keresned.

8-ra:

Igen, ez nagyon jellemző a nőkre, hogy az elején OK, megérti, kell a külön tér, aztán - különösen házasságkötés után - féltékenykedni kezd, meg hisztériázni stb.

Én kb. ott húznám meg a határvonalat, hogy elsősorban a párommal akarok programokat csinálni, de időnként nélküle is. Egyébként nálam a "nélküle" az nem azt jelenti, hogy nem akarok vele lenni, hanem, hogy olyan helyre mennék, olyan dolgot néznék/csinálnék, ami őt nem érdekli, untatja, idegesíti. Én meg azt mondom: oké, nem kell velem eljönnöd, de ne legyen hiszti abból, hogy én elmegyek (rokonnal, közös ismerőssel, vagy egymagam).

Az meg egy külön kérdés, ha már gyerekek vannak, mert akkor a közös (kettesben töltött) együttlétre is nehéz időt szakítani, és nem korrekt mondjuk hetente a haverokkal sörözni, ha kéthavonta egyszer tud az ember a párjával kettesben kimozdulni.